Tököli Attila azt reméli, megismétli dunaújvárosi teljesítményét

Visszatérve a két évvel ezelőtti elsőségére: akkor 22 találatig jutott (bár saját bevallása szerint huszonötig, csakhogy a Szegednek lőtt három gólját a Tisza-partiak visszalépése miatt törölték). Az idén rekordot döntött: meg sem állt huszonnyolcig. Nem ünneprontásnak szánjuk, de amikor nyolc körrel a vége előtt huszonnégynél járt, úgy nyilatkozott, harmincig mindenféleképpen szeretne eljutni. Ez nem jött össze.
Fájdalmára a Dunaferr dobogós helyezése sem. Holott nemegyszer elmondta, gólkirályi címét bármikor odaadná, ha cserében garantálnák neki, illetve csapattársainak valamelyik éremkollekciót. "Ha a gárdának megy, akkor nekem is. Mert az, ugye, képtelenség, hogy valaki egyedül megnyerjen egy mérkőzést. A futball nemhiába csapatjáték” – szokta volt mondani, amikor arról faggatták, szerinte egyszemélyes együttes-e a dunaújvárosi.
De hogy ő volt a piros-fehérek legjobbja, azt senki sem vitatja. Ennek megfelelően vagy 15 klubbal hozták hírbe az elmúlt hónapokban. Érdeklődtek utána határon innen és túl, külföldre például a német 1860 München és a Mönchengladbach, a spanyol Málaga, valamint a holland Breda is csábította. Lehetett hallani angol kérőkről is, de ezen társulatokat már nem is érdemes felsorolni. Hírlik, legközelebb ahhoz járt, hogy Babos Gábor, Pető Tamás és Fehér Csaba társa legyen a Bredában, végül ez a szerződés sem jött össze.
Nem úgy a ferencvárosi! Hiszen 2002. július 1-jén egy színpompás sajtótájékoztató keretében (Fradi-sál, -mez, -induló) a zöld-fehérek elöljárói örömmel jelentették be, hogy egy plusz egyéves megállapodást írtak alá Tököli Attilával.
"Minimum húsz gólt igazolt a Fradi” – jegyezte meg egy kollégánk, amikor megtudta, hogy a támadó a Ferencvárosban folytatja. Maga az érintett pedig úgy fogalmazott, csakis akkor lenne elégedett, ha az Üllői úton is olyan szorgalmasan rugdosná a gólokat, mint tette azt Újvárosban.
Másképpen: ez minimum huszonnyolcat jelent…