Néma maradt a játékvezető sípja

Kifejezetten színvonalas, nagy iramú meccset hozott a dunaújvárosiak debreceni vendégjátéka, ám a találkozó nem csak emiatt maradt emlékezetes. Már szinte mindenki elkönyvelte a DVSC Oláh Gábor utcai stadionjában a pontosztozkodást, amikor a román Marius Sumudica, Éger László kettős jelenete után Megyebíró János játékvezető gólt ítélt. A döntés – kell-e mondani – hatalmas örömet szerzett a hazai szimpatizánsoknak, a vendégek azonban érthetően nehezen tudták elviselni a már megszerzettnek hitt egy pont elvesztését. A lelátóról megítélni azt, hogy a labda túljutott-e a debreceni futballista megmozdulását követően az újvárosiak gólvonalán, nem lehetett, ám mint később kiderült, nem is elsősorban ezért voltak a vendéglabdarúgók feldúltak – de erről később.
Ami a kritikus pillanat előtti eseményeket illeti, bár a piros-fehérek már az összecsapás legelején hátrányba kerültek, a szünetig olyan futballt mutattak be, amire nagyon régen volt példa Debrecenben. A hazaiak tökéletesen uralták a játékot, villámgyorsan építették fel támadásaikat, és bár majd fél órát kellett várni az egyenlítésükre, maximálisan kiszolgálták a közönségüket. A mindig igényes debreceni szurkolótábor tombolt a lelátón, és a folytatást már a hazaiak várhatták előnnyel. Hogy a szünetben mi hangozhatott el a két öltözőben, azt nem lehet tudni, de tény, a játék képe jelentősen megváltozott a folytatásban. A dunaújvárosiak abban a játékrészben jóval fegyelmezettebben futballoztak, mint korábban, és teljesen megérdemelten egyenlített Tornyi Barnabás együttese, és a második 45 perc alapján rászolgált volna az egy pontra a debreceniek ellen. Csakhogy az összecsapás a 90. perc leteltével nem ért véget…
A mérkőzés negyedik játékvezetője kétperces hosszabbítást jelzett, a hazaiak pedig egy utolsó rohamra indultak. Már letelt a kétpercnyi hosszabbítás, amikor egy felívelt labdát Éger László a saját kapuja felé csúsztatott, a kapus, Németh Viktor pedig szögletre mentett. A beívelést követően a vendégek mentettek, a labda a bal oldalra került, és ekkor Megyebíró János játékvezető a szájába vette a sípját. Fújni azonban nem fújt, következett a beívelés, amelynek végén a labda vagy áthaladt a gólvonalon, vagy pedig nem – de ez a televíziós összefoglalókból kiderülhet akár…
Ám mint mondottuk, az újvárosiak nem is ezt fájlalták elsősorban.
"Az első játékrészben pocsékul futballoztunk, ám a szünetet követően már olyan teljesítményt nyújtottunk, amivel rászolgáltunk volna az egy pontra – mondta a találkozót követően Tornyi Barnabás. – Csakhogy ezt a játékvezető nem így gondolta… Azzal nem akarok foglalkozni, hogy a labda túljutott a gólvonalunkon vagy sem, mert nem ez a lényeg, az azonban érthetetlen, hogy a jelzett kétperces hosszabbítás helyett miért kellett még két percet ráhúzni. Még csak néhány hete, hogy véget ért a világbajnokság, vagyis frissek az élmények, nem nehéz felidézni az ott történteket. Ha ott két perc hosszabbítást jeleztek, akkor a játékvezető egy másodperccel sem vezette a meccset tovább, hanem amikor kellett, azonnal a sípjába fújt. Úgy látszik, nálunk más gyakorlatot kell követni…”