"Nem győzök elég hálás lenni a sorsnak, hogy ezt az életet adta nekem (Sir Robert Charlton)
Amióta Nagy-Britannia királynője lovaggá ütötte, hivatalosan a Sir Robert névre hallgat. Persze, a Manchester United legendáját senki nem szólítja imígyen, még távoli "alattvalói” sem. Bobby – Bobby Charlton – így ismerik a labdarúgásért rajongók. Világbajnok (1966-ban odahaza vezette elsőségre a háromoroszlános gárdát; a németek elleni fináléban kettőt rúgott!), BEK-győztes, bajnok, FA-kupa-győztes, Anglia talán legnépszerűbb embere. Bár ő maga csak utazó nagykövetnek titulálja magát ("A világ legszebb játékát reklámozom, próbálok valamit visszaadni abból, amit a futballtól kaptam” – magyarázza a Manchester United című könyvben).Ilyenkor szokás feltenni a kérdést: kinek köszönheti a legtöbbet? A válasz talán meglepő, de az édesanyjának, bizonyos Elizabeth Milburnnek. Ô volt az, aki a Charlton-fiúkkal (fivére, Jackie, a Leeds United egykori klasszisa, az ír válogatott későbbi kapitánya) órákon át focizott, miközben a papa a bányában dolgozott. Bobby karrierje meseszerűen ívelt felfelé, az East Northumbland sulicsapatából egyenesen a Manchester Unitedhez vezetett az útja (itt azért tegyünk említést a tanintézmény egyik tanáráról, aki nem restelt egy levelet írni Matt Busbynak, a Manchester főnökének – fogalmazhatunk így, hiszen az angolok is Boss-ként emlegetik. A "Főnök” pedig postafordultával megfigyelőket küldött az iskolai csapat mérkőzésére; azt, ugye, mondanunk sem kell, hogy Charlton játékába első látásra beleszerettek az illetékesek.Írnánk, hogy Manchester és történetünk hőse csodálatos esztendőket töltött a vörös ördögöknél, csakhogy ott van 1958. február hatodika… A belgrádi BEK-visszavágóról hazafelé tartó gép nem sokkal a müncheni felszállást követően lezuhant. Bobby Charlton könynyebb sérülésekkel megúszta a katasztrófát, ám nyolc társát örökre elvesztette. A klub titkára, edzők, újságírók lelték halálukat a szörnyű, az emlékekből örökre kitörölhetetlen tragédiában ("Amikor a katasztrófa után tíz évvel megnyertük a Bajnokcsapatok Európa Kupáját, és a magasba emeltem a trófeát, nem titkolom, a régi barátok jutottak eszembe. Sírtam.”)A bánatot csak a nagy sikerek tudták (tudták?) feledtetni. Szerencsére volt belőlük bőven. És nemcsak a csapatnak, hanem Bobby Charltonnak is kijutott az elismerésből: 1966-ban a France Football az öreg földrész legjobbjának választotta. Jóval később aztán egy ír társulatot, a Waterfordot érte az a megtiszteltetés, hogy színeiben lépett utoljára hivatalosan pályára, 1976-ban akasztotta szögre stoplisát. Persze, elszakadni soha nem tudott a labdarúgástól és szerelmétől, a Manchester Unitedtől. Manapság a világ leggazdagabb klubjával járja Európát, végigkísérve a szintúgy sokra hivatott utódokat. Így Sir Bobby Budapestre is eljött, tapasztaltuk, hiába a dicső manchesteri jelen, a magyarok a múltat sem feledték: bármerre sétál, a futballrajongók autogramjáért és néhány jó szóért azonnal megállítják. A korábbi klasszis, ha már itt járt, egy régi ismerőst is meglátogatott – mégpedig Puskás Ferencet. Szerdán tizenegy óra után néhány perccel a Bobby Charltont szállító autó elindult a Kútvölgyi kórház felé, és ott a négytagú küldöttséget már várták. Az angol lovag negyedórát töltött jó barátja társaságában, mert délben már a hivatalos ebéden volt jelenése. "Bár nem voltam ott a kórházban, Öcsi állítólag még angolul is üdvözölte rég nem látott játszótársát. Egyébként a férjem kicsit jobban van, a kedélyállapota egyre jobb, és az is nagyon feldobta, hogy Bobby nála járt” – mesélte később boldogan Bözsi néni. Kiderült hát újfent, amit sokan kínos kötelezettségnek tekintenek, az egy, a barátait sosem feledő lovag számára természetes. Köszönjük, Sir Bobby!
Legfrissebb hírek
