Hátrányban sem kell szétesni

Az elsők között a Werder Bremen légiósa, Lisztes Krisztián hagyta el a magyar válogatott öltözőjét, és a szünetben lecserélt középpályás érthetően némi csalódottsággal a hangjában értékelt…"Érződött, hogy barátságos jellegű találkozóról van szó – mondta a középpályás. – Az első félidőben nehéz volt támadni, mert egyedül Tököli Attila volt elöl, ám amikor szünet után három-öt-kettes hadrendben játszottunk, akkor már több lehetőségünk akadt. A kapott gól után bátrabb felfogásban játszott a válogatott, de az tény, hogy javulnunk kell a svédek elleni találkozóig.”A második játékrészben csereként pályára lépő és a játékon sokat lendítő Kenesei Krisztián mosolyogva fogadta a kérdéseket, bár elmondása szerint saját, speciális statisztikája romlott szerda este."Az MTK színeiben kétszer a Ferencváros, legutóbb a ZTE-vel a Manchester United ellen játszottam ebben a stadionban – kezdett a támadó. – Eddig csak győztes csapat tagja voltam itt, így ez a mostani volt az első pontveszteség. Persze, nem ez a lényeg, hanem az, úgy éreztem, gyorsan felvettem a ritmust a beállásom után, Miriuta Vasilének adtam egy gólpasszt, és Fehér Miklós is betalálhatott volna az átadásomat követően. Az igazi természetesen az lett volna, ha nyerünk, de a döntetlen így is szép eredmény.”Az erőpróba a lefújással nem ért véget – legalábbis erre lehetett következtetni abból a hatalmas, szemre is igen nehéznek tetsző sporttáskából, amelyet Király Gábor cipelt."Méltó ellenfelek voltunk – értékelt a Hertha BSC kapusa. – Biztatónak tartom, hogy nulla-egy után felálltunk, és akár fordíthattunk is volna. A gólnál nagyon élesen lőtték középre a labdát, és sajnos elfordultam, amit nem kellett volna. Volt még egy nehéz pillanat, mégpedig az, amikor Joaquín kilépett a védők közül. Éreztem, hogy nem érem el a labdát, csak arra törekedtem, hogy minél jobban kiszorítsam a spanyolt, és ez valamennyire sikerült, hiszen csak az oldalhálót találta el.”Sokak szerint a magyar csapat egyik legjobbja a középső védő, Dragóner Attila volt.
"Mindkét csapattól többet vártam – értékelt a ferencvárosi védő. – Próbáltuk a szélen lezárni a területeket, és megfelelően tolódni, tudtuk, hogy nem szabad túl sok területet hagyni az ellenfél kitűnő csatárainak. A kapott gól után fel kellett vállalnunk egy bátrabb, nyíltabb játékot, és szerencsére sikerrel jártunk. Természetesen örülök, hogy lehetőséget kaptam a kezdőcsapatban, és ezzel az eséllyel élni akarok.”
Lőw Zsolt láthatóan igencsak elfáradt második válogatott mecscsén, de nem volt miért irigyelni: az első félidőben Gaizka Mendieta, szünet után a fiatal Sanchez Joaquín volt az ellenfele.
"Nagyon jó játékosok – mondta egy jókora sóhaj kíséretében az egykori újpesti futballista. –Gyorsak, technikailag tökéletesen képzettek, egyszerűen kiszámíthatatlan az, hogy a következő pillanatban mit csinálnak a labdával. Sajnálom, de a velük való küzdelem felőrölte az erőmet, így a támadásokat nem tudtam kellőképpen segíteni. Ez nem az én napom volt. Akkor éreztem ezt, amikor cottbusi csapattársam, Miriuta Vasile – akivel talán már kezdünk összeszokni – tökéletesen indított, én pedig éreztem, hogy a kifutó spanyol kapusnál előbb érem el a labdát. El is emeltem mellette, közben elmormoltam három imát, de a kapufa belső éléről kipattant a labda. Pedig nem lett volna rossz, ha a szurkolók úgy emlékeznek erre a meccsre, hogy Lőw Zsolt is gólt lőtt a spanyoloknak, de most nem volt szerencsém.”