"Nem sikerült csillogni” – állapította meg tárgyszerűen, egyben kissé keserűen a Le Parisien csütörtökön reggel. Igaz, ami igaz, a most debütáló szövetségi kapitány, Jacques Santini francia válogatottja semmi különöset nem tett a szerda késő esti tuniszi mérkőzésen, leszámítva persze azt, hogy gólt szerzett – ami a hárommeccses világbajnoki tehetetlenség után mégiscsak nagy szó. Mindazonáltal figyelmeztető: Franciaország nem volt képes legyőzni a 2001 decembere óta nyeretlen Tunéziát.
Ezúttal Zidane volt a csapatkapitány
Ezúttal Zidane volt a csapatkapitány
Ezúttal Zidane volt a csapatkapitány
Ezúttal Zidane volt a csapatkapitány
Már az első percekben feltűnt, hogy a világbajnokságra szintén nehéz szívvel emlékező tunéziaiak nem akarnak leszerepelni a November 7. Stadiont majdnem teljesen megtöltő hatvanezer szurkoló előtt (a névadó természetesen nem az 1917-es nagy októberi nekibuzdulásnak, hanem az 1987-es tunéziai demokratikus fordulatnak kívánt emléket állítani). A tunéziaiak ügyesen adogattak, többet birtokolták a labdát, ám Zinedine Zidane szöglete után a berobbanó Mikael Silvestre fejjel mégis a "kékeknek” szerzett vezetést. Fejesből született az egyenlítő gól is, a bal oldalon elrobogó Melki beadására Zituni kitűnő ütemben érkezett, és Silvestre-t megelőzve a léc alá csúsztatott. Az afrikaiak a második félidőben is szebben futballoztak az Európa-bajnoknál, és egy remek ellencsapás végén Medebi kis híján megszerezte a második góljukat is, de labdája az oldalhálóban fejezte be útját. "Az eredmény miatt mindenképpen csalódott vagyok, hiszen ha győztünk volna, sokkal nagyobb önbizalommal várhatnánk az Európa-bajnoki selejtezőket – értékelt Santini kapitány. – A teljesítményünknek mindig összhangban kell lenni a céljainkkal, márpedig most sajnos nem ez volt a helyzet. Erőnlétben sok játékosnál lemaradást tapasztaltam. Máris ízelítőt kaptunk abból, milyen kemény csaták várnak majd ránk az őszi tétmérkőzéseken. ”
Santini egyébként félig kényszerből, félig kísérletezőkedvét kiélve felforgatta a csapatot. Barthez, Trezeguet, Lizarazu és Pires sérülés, illetve lábadozás miatt nem volt ott a keretben, az angliai légiósok pedig – klubedzőik kérésére – egy félidőnél hosszabb időt nem töltöttek a pályán (így került a kispadra például a csapatkapitány, Marcel Desailly). Többek között ezért döntött úgy a kapitány, hogy az elődje, Roger Lemerre által favorizált 4-2-3-1 helyett 3-5-2-es felállásban küldi pályára csapatát. A három védőre és mindössze egy labdaszerző középpályásra (Makelele) épülő hadrend ezúttal csak ilyen eredményhez volt elegendő.
