Már a csodában sem bíznak

"Bár nem dúskálunk az anyagiakban, elsősorban nem pénzügyi okai vannak az esetleges visszalépésnek – kezdte Szongoth Gábor, a kék-sárgák szakosztályelnöke. – Jelenleg ugyanis sokkal égetőbb problémának tűnik a létesítményhiány, egészen egyszerűen nem tudunk hol edzeni. Igaz, nyaranta eddig sem a jeges tréningek vitték a prímet, idén viszont úgy tűnik, a hideg beálltával sem oldódik meg a helyzetünk.”A fővárosi hoki ugyanis az újpesti pálya befedési munkálatai miatt szinte teljesen a Kisstadionba szorul be a következő szezonban, és hiába áll a nyitott pálya tőszomszédságában a több mint egymilliárd forintért felhúzott Gyakorlócsarnok, oda a pakkterelgetők csak nagy küzdelem árán nyernek bebocsátást – jelen állás szerint a korcsolyázókat háromszor annyi idő illeti meg, mint a hokisokat."Egyszerűen nem tudjuk mivel motiválni a játékosainkat – folytatta Szongoth. – Elképesztő, hogy szinte csak a bajnokság rajtjára tudunk jégre menni, ráadásul az eddiginél jóval kevesebb időt kapunk a Kisstadionban is, hiszen a Fradi mellett most már az UTE és az amatőrcsapatok, valamint a nők is ide kényszerülnek. Azaz a teljes fővárosi hoki egy pályán szerepel. Lassan negyven éve dolgozom a sportágban, de ilyen áldatlan állapotokra még nem volt példa.”A szakosztályelnök szerint csak egyetlen megoldás létezik, újra be kell üzemeltetni az egykor sok csatát megélt Millennárist. Palánkra, plexire költeni sem kell, hiszen a régi BS-ben használt szerkezetek tökéletesen megfelelnének, csak a csőrendszert kellene kicserélni."Készültek már tanulmányok ezzel kapcsolatban, azt mondják, ötvenmillióból rendbe lehetne hozni – mondta a szakosztályelnök. – Ha ennyi, akkor ennyi. A fővárosi hokiért cserébe csak megéri! Ha viszont nem lesz Millennáris, nem tudunk indulni. Mi elsősorban utánpótlás-nevelő klub vagyunk, így nem tehetjük meg, hogy a felnőttekért cserébe egy évre leállítjuk a fiatalokat. Nekik egy év kihagyás végzetes lehet. A felnőtteknek pedig már úgyis mindegy…” – tette hozzá lemondóan.A MAC jégkorongszakosztálya évente hivatalosan körülbelül ötmillió forintból gazdálkodik, ez a pénz azonban még a csapatok versenyeztetésére sem elegendő, az utánpótláskorú gárdáknál bizony a szülőknek is mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk, nagyjából az előbb említett összeg dupláját összedobniuk a gyerekek fejlődése érdekében."Hogy jégen legyenek, kénytelenek vagyunk Fehérvárra, Dunaújvárosba és külföldre vinni őket edzőtáborba – folytatta Szongoth. – Ez viszont nem megoldás, egy egyórás fehérvári edzés az utazással, készülődéssel együtt legalább ötórás elfoglaltságot jelent szülőnek, gyereknek, edzőnek. Igaz, a korosztályos csapatoknál legalább vannak edzőink…”A felnőttcsapat mellé ugyanis egyszerűen nem találnak szakembert a sárga-kékek, pedig alighanem egyedülálló módon még az internetre is feltették állásajánlatukat."Egyszerűen nincsen edző Magyarországon – magyarázta a szakosztályelnök. – A proficsapatoknál még az utánpótlásban is szlovák, ukrán és orosz trénerek dolgoznak, aztán van néhány Erdélyből áttelepült edző, hazait viszont alig találni. Hiába szerzett jó néhány egykori válogatott játékos oklevelet, egzisztenciálisan cseppet sem vonzó a kispad. Szinte semmit sem tudunk fizetni. Az elhivatottságból pedig nem lehet megélni. Így viszont nincs más választásunk, egy évig szüneteltetjük a felnőttcsapat működését. Persze, erről még a szakosztály-értekezletnek is döntenie kell, de olyan régóta dolgozom már a sportágban, nem hiszek a csodákban…”