Kapuvári: álom után rémálom

Álomszerűen indul, rémálomként végződött.
Röviden így jellemezhetnénk a magyarok közül az iráni fővárosban elsőként szőnyegre lépő nyolcvannégy kilós Kapuvári Gábor nyitó meccsét. A váciak két évvel ezelőtt Eb-bronzig menetelő karfiolfülűje négy és fél percig oktatófilmbe illő akciókkal – válldobás, levitel, pörgetés – szórakoztatta a nagyérdeműt, ám ekkor hibázott, így néhány pillanat múlva már gratulálhatott is japán riválisának, Kacujosi Szembának.
Az ázsiai ugyanis remekül használta ki, hogy Kapuvári beleragadt egy vállra emelésbe, lemalmozta a magyart, és még ugyanebből az akcióból be is tusolta.
Gulyás István szakágvezető tanítványának amúgy is minimális továbbjutási esélyei ezzel Mariana-árokszerű mélységekbe zuhantak, ugyanis következő ellenfele – a verhető kategóriába tartozó japánnal ellentétben – a súlycsoport egyik nagyágyújának számított: a kubai Yoel Palacio Romero három éve, az ankarai világbajnokságon nem talált legyőzőre, a sydneyi olimpián csak a döntőben tudta őt megállítani az orosz Adam Szajtyijev, és vb-bronzból is begyűjtött már kettőt, az egyiket tavaly, Szófiában, a másikat pedig négy esztendővel ezelőtt éppen itt, Teheránban.
Ezek alapján sima mérkőzésre lehetett számítani, és a felek nem is okoztak csalódást a szakembereknek. Romero mindenféle megerőltetés nélkül nyert, nemes egyszerűséggel, szinte unottan kapkodta ki Kapuvári lábait, aki ezzel a nyitónap délutáni programját már különösebb izgalom nélkül, nézőként szemlélhette a lelátóról.
"Megnyert meccset engedett ki a kezéből a japán ellen – mérgelődött Gulyás. – A kubai ellen pedig nem volt esélye, de ezt előre tudtuk, hogy így lesz, ez a realitás. Ennek ellenére nincs semmi gond, a hosszú kihagyás után felmérésnek pedig feltétlenül jó volt ez a viadal. Ha jövőre végigdolgozza az évet, az olimpiai kvalifikációs vébén lehet esélye.”
Amíg a páratlan súlycsoportokban vitézkedő mezőny eredményesebb – esetenként szerencsésebb – fele délután már a negyeddöntőkért meccselt, addig a páros kategóriák – eddig jórészt csak a fogyókúrájukkal foglalkozó – tagjai szorgalmasan Fortunához fohászkodtak, hiszen rájuk a viadal talán leginkább idegőrlő része, a súlyellenőrzéssel egybekötött sorsolás várt.
Az öttagú magyar küldöttség túlnyomó része, azaz Aubéli Ottó, Farkas Zoltán, Ritter Árpád és Bánkuti Zsolt is a mérlegek felé vette az irányt, hogy aztán ki-ki döntsön saját csoportbeosztásáról.
A nehézsúlyú Aubéli például elégedetten nyugtázhatta, hogy az eddigi világversenyeivel ellentétben – a tavaszi, baki Eb-n például az olimpiai, világ- és kontinensbajnok orosz Muszulbeszt halászta ki – ezúttal némiképp szerencsésebb kézzel húzott, hiszen az iraki Sahin és a görög Teodoridisz is a verhető kategóriába tartozik.
Hasonlóképpen megkönnyebbülten távozhatott a csarnokból Farkas is. A sydneyi ötkarikás játékok óta minden viadalon pontszerző helyen végző 96 kilós BVSC-s a világversenyen eddig még csak kötöttfogásban próbálkozó brazil Antoine Jaudéval kezd, majd egy régi ismerős, a görög Avtandil Xantopulosz vár rá, aki ugyan volt már Eb-bronzérmes (még ’98-ban), a zuglói azonban szép emlékeket őriz vele kapcsolatban: a tavalyi, budapesti kontinensbajnokságon a csoportmeccsek során legyőzte hellén riválisát.
Rögösebb út vár viszont a hetvennégy kilós Ritter Árpádra, aki rögtön a számára dicsőséges véget érő baki Eb-finálé visszavágójával kezdheti meg vb-menetelését, ugyanis első ellenfele az azeri aranycsatából jól ismert fehérorosz Murad Gajdarov lesz, majd jöhet az idei pánamerikai bajnokság ezüstérmese, a kubai Ivan Tendora.
Még talán nála is rosszabbul járt a szintén Európa-bajnok Bánkuti Zsolt. A csepeliek hatvankilósa a háromszoros kontinensbajnoki harmadik azeri Arif Abdullajev ellen kezd, utána pedig a dél-koreai Hvang Hvan Vong vár rá.
"Felemás a sorsolásunk, de hiába panaszkodnánk, senkit sem érdekelne – értékelte a csoportbeosztásokat Gulyás. – Ez jutott, ezekkel az ellenfelekkel kell megküzdenünk. Azért jöttünk, hogy minél több meccset nyerjünk, egyelőre nem is nézünk messzebbre. Egyszerű a taktikánk, először az első mérkőzést kell megnyerni, majd a másodikat…”