Vb-éremért Moszkvába

Két esztendővel ezelőtt, a sydneyi olimpián szinte az ismeretlenségből robbant be a köztudatba: fantasztikus menetelés végén csak a döntőben maradt alul a 85 kilós súlycsoport koronázatlan királyával, a török Hamza Yerlikayával szemben. A kevesek által várt siker után felkapta a sajtó, szinte naponta szerepelt különböző tévéműsorokban, állandó szereplője lett az újságok sport- és pletykarovatainak. A remélt eredmények azonban elmaradtak, előbb a tavalyi isztambuli Eb-n, aztán a patraszi vb-n, végül az idei sejnäjoki kontinensbajnokságon maradt érem nélkül. Bár népszerűsége azóta sem csökkent, Bárdosi Sándor is érzi, lassan ideje lenne, ha végre ismét eredményei miatt kerülne reflektorfénybe.– Éremért utazom Moszkvába, a vébére – kezdte a BVSC, a súlyhatárok változása miatt immár 84 kilós versenyzője. – Jó lenne, ha ezúttal nem a negyeddöntő jelentené a végállomást, szeretnék végre ismét helyosztókon szerepelni.
– Ha lehet, talán még nehezebb dolga lesz, mint korábban, hiszen az orosz főváros nem mondható a legideálisabb helyszínnek. Nem tart tőle, hogy erősen lejteni fog a szőnyeg?
– Ne is mondja! Sokat beszélgettünk erről a srácokkal, bár az is igaz, ha az ember tényleg jó, nem tudják megveretni.
– És önt?
– Úgy érzem, fizikailag még sohasem voltam ilyen jó állapotban, és fejben is nagyon készülök a versenyre. Ha mindehhez még egy kis szerencse is párosul…
– Kimondjam én? Éremmel tér haza. Ôszintén szólva ideje lenne. Sokan ugyanis már most is úgy vélik, a sydneyi ezüst csak kiszaladt eredmény volt.
– Ez nem érdekel. Sokkal inkább magamnak szeretném végre bebizonyítani, tényleg én vagyok a legjobb. Ennek érdekében egyébként most tényleg mindent megtettem.
– Ezt már sokszor hallottuk öntől.
– Remélem, ezúttal bizonyítékkal is szolgálhatok. Három igencsak kemény hetet edzőtáboroztunk Dél-Koreában, azóta itthon készülünk. A súlyom rendben van, szinte nem is kell fogyasztanom.
– Gondolom, ebben közrejátszott a koreai menü is.
– Rengeteg keleti kaját kaptunk, pedig előzőleg azt ígérték, megpróbálnak európai ízlés szerint főzni. Hát nem nagyon sikerült nekik.
– Ha nem számítjuk a gasztronómiai vesszőfutásokat, hogyan tetszett az ország?
– Nem sok időnk volt körülnézni, de amit láttunk, attól nem lett a kedvenc városom Szöul. Nyaralni biztosan nem oda mennék… Remélem, Moszkváról kellemesebb emlékeim maradnak.
– A csapat nagyobbik része már ismeri az orosz fővárost, ráadásul többeknek pályafutásuk egyik csúcspontját jelentette a két évvel ezelőtti kontinensbajnokság, hiszen Majoros István arany-, Hirbik Csaba ezüst-, míg Deák Bárdos Mihály bronzérmet szerzett.
– Szeretnék csatlakozni hozzájuk. Ha kell, úgy kihajtom magam minden meccsen, hogy a lábamnál fogva húznak le a szőnyegről…