Érdi győzött, Janika a bajnok

Rendkívül szoros csatát hozott a Mecsek-rali zárónapja, amelyen Érdi Tibor az idei első futamgyőzelmét, a második helyen végző ifjabb Tóth János pedig a hatodik abszolút bajnoki címét szerezte meg. Hogy melyikük örült jobban vasárnap délután, azt nehéz lenne eldönteni, és talán nem is kell...De ne szaladjunk ennyire előre! A szakadó eső ellenére tüzes hangulatban zajlott a vasárnapra rendelt hat gyorsasági szakasz. Kezdődött mindjárt azzal, hogy ifjabb Tóth három másodperces előnyét Érdi rögtön az első szakaszon három tizedre faragta, a második gyorsaságin pedig át is vette a vezetést a subarus versenyző. Ezen kívül még két részsikert aratott Érdi, egyet "Janika” és egyet Benik. A végére mégsem volt ennyire nyilvánvaló a győztes kiléte, ugyanis az utolsó előtti gyorsaságin ifjabb Tóth borsot tört riválisa orra alá. A nyolc másodperces hátrányát egyetlen remek száguldással 1.6 másodpercesre csökkentette, úgyhogy az utolsó szakaszon mindent egy lapra kellett feltenniük a párosoknak.Ehhez jött még, hogy Érdi egy kicsit idegesen várhatta a végkifejletet, mert az ominózus kisvaszari gyorsaságin beázott a digitális visszaszámláló óra, úgyhogy a sportbíró stopperrel rajtoltatott. Érdi viszont azt gondolta, hogy a fotocella sem működik, és nem volt túl boldog, amikor meglátta az eredményt. A zárószakasz elején aztán ifjabb Tóth bemutatott egy piruettet, és ez el is döntötte a versenyt, Érdi több mint hét másodperces előnnyel nyert.
"Nem volt könnyű a szakadó esőben és néhol ködben autózni, de hát ettől is szép a rali – mondta Érdi. – Noha az időmérési problémákon eléggé felhúztam magam, azért természetesen nagyon örülök a győzelemnek. Úgy látszik, lassan hagyományt csinálok abból, hogy minden második évben megnyerem a Mecsek-ralit.”
Ifjabb Tóthnak ez már csak azért sem sikerülhet, mert ő szinte alig indult a Pécs környéki viadalon az utóbbi években. Emlékezetes, hogy 1999-ben itt veszítette el a bajnoki címet Kiss Ferenc ellenében, az idén azonban a mecseki dombok között szerezte meg a hatodikat, annak ellenére, hogy – elveszítve az idei veretlenségét – "csak” a második helyen ért célba. "Elég nehezen kezdtük a napot, de a végére nagyon belemelegedtünk – vallotta be ifjabb Tóth. – Nem vagyok csalódott amiatt, hogy nem százszázalékos teljesítménnyel lettem újra bajnok, hiszen egy ilyen erős mezőnyben és egy versenykihagyással már az is nagy szó, hogy egy futammal a vége előtt nyertünk.”

A két éllovas mögött természetesen a többi WRC-s páros következett. A dobogó harmadik fokára Benik Balázs állhatott fel, aki talán még szorosabbá tehette volna a befutót, ha szombaton nem veszít több mint húsz másodpercet fékproblémák miatt. A negyedikként érkező Szabó Gergő számára az volt a legfontosabb, hogy négy nullapontos viadal után végre célba ért, bár az igazsághoz tartozik, hogy a megszokott "győzelem vagy halál” filozófia helyett a sokkal kifizetődőbb "lassan járj, tovább érsz” elvet választotta. Szabó egy-egy gyorsaságin különversenyt vívott az autója beállításaival küszködő Tagai Tamással – a célba érésig mindketten gazdagabbak lettek néhány üveg itallal.
Az A8-as géposztály, csakúgy, mint előző nap, ezúttal is Borsi Gergő és Vizin László versengését hozta, ez azonban csak addig tartott, amíg előbbi be nem esett az árokba a kurdi szakaszon és bent nem hagyott harminc másodpercet. Ezek után Vizin rutinos pilóta módjára már csak anynyit adott ki magából, amennyit nagyon muszáj volt – de azt mindig. A bajnoki cím tehát az idényzárón dől el, amely előtt Borsi fórja 2.5 pont.
Az N-csoportban Szajky István először azért nem sietett, mert Lajtai Zsolt nagyon sokkal vezetett előtte, a pécsi pilóta kiesése után pedig azért nem, mert már az ő előnye tűnt behozhatatlannak. A Mitsubishi viselkedését esős utakon még csak tanulgató Szajky mögött a második helyen a kis Peugeot 306-ost irányító Szilágyi János, Domonkos Eszter duó végzett.

Az F2-es kategóriában Bútor Róbert örömautózása végül nem teljesen úgy sikerült, ahogyan azt a Budapest-ralin bajnoki címet szerző pilóta elképzelte. Nem mintha egyetlen percre is veszélybe került volna az első helye – más oka volt annak, hogy nem volt felhőtlenül boldog a citroenes sofőr. Egész nap szörnyű vesegörcsök kínozták, hihetetlen erőfeszítésébe került, hogy, ha falfehér arccal is, de befejezze a versenyt. "Érdekes, hogy a gyorsasági szakaszokon egyáltalán nem éreztem a fájdalmat – mondta Bútor. – A rajtnál az erős összpontosítástól megszűnt, a célban pedig újra kezdődött. De meg sem fordult a fejemben, hogy kiálljak, hiszen a lelkes pécsi nézők és a támogatóim megérdemelték, hogy győzelemmel zárjam a hazai szezonomat.”
A kétkerékhajtásúak díjkiosztóján a Bútor korábbi Fordját hajtó Markovics György állhatott a dobogó második fokára, aki bevallása szerint nem nagyon tudja még kezelni az autóját vizes terepen. Mögötte Fülöp Rajmund és Dara Gábor vívott hatalmas csatát egymással – az utolsó szakasz előtt még előbbi vezetett három másodperccel, a hajrá azonban a pécsi Darának sikerült jobban, úgyhogy az ő nyakába került a bronz babérkoszorú.