Élete legjobb formájában

Ezúttal sem panaszkodhattunk a választék szűkösségére, amikor a legutóbbi időszak emberét kerestük: ugyanúgy voksolhattunk volna a hétvégén egyaránt kétszer eredményes Alessandro Del Pieróra (Juventus), Lee Hendrie-re (Aston Villa), Mateja Kezsmanra (PSV), vagy a triplázó Kevin Kuranyira (VfB Stuttgart), mint a Depor mindkét gólját jegyző hollandra. Mint sejthető, az billentette Roy Makaay felé a mérleg nyelvét, amit a hét közepén művelt. A Bayern München otthonában szerzett három találata nemcsak számára lesz sokáig emlékezetes, de bizonyára a statisztikusok is nagybetűkkel jegyzik fel e nem mindennapi produkciót.

Az Olimpiai stadiont megbabonázó Makaay-tripla egyébként annál is inkább figyelemreméltó esemény volt, mert a csatár korábban egyáltalán nem brillírozott a nemzetközi porondon. Eddig 19 alkalommal szerepelt a narancsmezes válogatottban, és mindössze egyszer talált a kapuba. (Igaz, kezdőként elég ritkán lépett pályára.) Ugyancsak beszédes az európai kupákban a 2002–03-as szezon kezdetéig nyújtott teljesítménye: 21 mérkőzésen négyszer mattolta a kapusokat, ebből háromszor a Bajnokok Ligájában – ez utóbbi számot ugyebár most megduplázta.
Azt viszont senki sem mondhatja, hogy a mostani kiugrás csupán véletlen lenne, hiszen minden fronton kiválóan teljesít. Vezeti a Primera División góllövőlistáját, köszönhetően annak, hogy az eddigi három meccsen a Betis egyszer, az Osasuna és a Valladolid pedig kétszer-kétszer kapitulált előtte. S ha mindehhez hozzávesszük az előző szezon utolsó összecsapásait – a Real elleni idényzáró bajnokit és az Egyesült Államok elleni válogatott találkozót –, még tetszetősebb eredménysort kapunk: eszerint emberünk utolsó nyolc tétmérkőzésén tízszer volt eredményes (csak a Valencia elleni két Szuperkupa-mérkőzésen "hallgatott”), ami már mindenképp tekintélyt parancsoló sorozat.
A bajnoki gólokkal persze sosem állt hadilábon. A különböző korosztályos együttesekben kezdettől fogva a támadósorban számítottak rá, mígnem 1994-ben, 18 évesen a Vitesse igazoltjaként debütált a felnőttek között, mégpedig annak a Glenn Heldernek a cseréjeként, aki később az MTK-ban is megfordult. A Vitesse-t még négy évig nem hagyta el, noha Louis van Gaal, aki akkoriban az Ajax aktuális csodacsapatát építgette, szívesen vitte volna, ha egy kicsit olcsóbban adják. A spanyol Tenerifének már nem voltak ilyen problémái, bennmaradási gondjai viszont annál inkább, hiába lövöldözte szorgalmasan a gólokat az újonnan igazolt németalföldi támadó. 1999-ben ki is esett a Kanári-szigetek képviselője az első ligából, mire Makaay új munkahely után nézett.
Alighanem a lehető legjobban döntött, amikor a Deportivót választotta. Nyomban spanyol bajnok lett, úgy, hogy 34 meccsen 19-szer zörgette meg a hálót. Akár azt is írhatnánk, hogy 2000 volt pályafutásának eddigi legjobb idénye, hiszen az oranje kerettagjaként Eb-bronzéremmel is gazdagodott, de a torna alatt összeszedett bokasérülése hosszú időre visszavetette. Kihagyta a Depor következő idényének első néhány összecsapását, de így is 16 találatig jutott.
Mindennek fényében érdekes kérdés, vajon miért nem megy neki a válogatottban? Önmagában az is magyarázatként szolgálhatna, hogy pillanatnyilag a következő vetélytársakkal kell számolnia: Kluivert, Hasselbaink, Van Nistelrooy, Van Hooijdonk, de ez természetesen bonyolultabb ügy. Még 1996-ban, a sérült Youri Mulder helyett az U21-es keretből hívták be, következő meghívóját meg nyolc hónappal később kapta meg, de ekkor még nem is volt igazán ismert játékos. Amikorra befutott, akkorra Van Gaal lett a szövetségi kapitány, s ő nem középen, hanem a jobb szélen szerette volna játszatni. Jellemző, hogy első gólját már Dick Advocaat alatt szerezte.