Baráti látogatás örömkönnyekkel

Volt egy csapat, amelyet mi nagyon nem szerettünk. Volt egy csapat, amely így állt fel: Turek – Posipal, Liebrich, Kohlmeyer – Eckel, Mai – Rahn, Morlock, O. Walter, F. Walter, Schäfer. A neveket olvasva még ma is mondják szinte azonnal: ez az NSZK válogatottja, amely 1954. július 4-én Bernben a Wandorf- stadionban…Rég volt, de sajnos igaz volt.Már az új évszázadot tapossuk, de az a meccs és az a csapat ma is bennünk él. Persze haragról vagy valamiféle gyűlöletről szó sincs, hogyan is lenne, amikor ezek a német fiúk (ma már korosodó, elegáns urak…) igazi barátként közeledtek és közelednek a mieinkhez. Sajnos már egyre kevesebben élnek közülük. De a kapcsolat még most is szoros, olyannyira, hogy a hét végét a magyar fővárosban töltötte Ottmar Walter és Horst Eckel. Mindketten játszottak a berni döntőn, és ma mindketten aggódnak Puskás Ferenc egészségi állapota miatt. Ezért is utaztak Magyarországra, hogy találkozzanak a mi legendás Öcsinkkel. Így is történt. A korábbi fedezet Eckel és a csatár Walter, ha nem is olyan ruganyos léptekkel, mint 1954-ben, de szembetalálkozott Puskás Ferenccel a Kútvölgyi kórházban. A randevúban segédkezett Fejér Miklós, a Régi Sipos vendéglő futballimádó tulajdonosa, ő kalauzolta a német vendégeket Öcsi bácsi szobájáig, ahol bizony könynyesre sikeredett a viszontlátás. De örömmel jelenthetjük, Öcsi bácsi megismerte egykori ellenfeleit, és beszélgetésük csaknem félórán át zajlott. Walter és Eckel a kórházból kifelé jövet annyit mondtak: örömmel látták, Puskás jobb állapotban van a vártnál.