Marco Rossi: Biztos, hogy vissza kell jutnunk az A-ligába?

– Kezdjük a legutóbbi mérkőzéssel, hiszen abban, hogy a végül gólt szerző, a hétvégén súlyos sérülést szenvedő Tóth Milánt öt percre még a pályán hagyta, gyakorlatilag benne van az egész kapitányi munka. Mit látott benne, ami miatt mégsem cserélte le az ukránok elleni nagyszombati Nemzetek Ligája-összecsapáson?
– Borzasztóan sajnálom, hogy megsérült, ezúton is minél hamarabbi felépülést kívánok neki – válaszolta lapunknak adott interjújában Marco Rossi szövetségi kapitány. – A nagyszombati mérkőzés első félidejében akadtak nehézségei, de azt láttam, érzi a játékot. A szünetben úgy döntöttem, adok neki még időt, persze attól függően, hogyan alakul a találkozó. Aztán megszerezte a gólját.

– Az elemzői adatok, vagy a saját megérzése döntött?
– Mérkőzés közben nem foglalkozom a statisztikai adatokkal, az ösztöneimre hagyatkozom. Természetesen hallgatok a stábtagjaimra is, de a végső döntést nekem kell meghoznom. Eszembe jut erről José Mourinho egyik története. Egy újságíró egyszer megkérdezte tőle, miként lehetséges, hogy akit becserél, gólt szerez, a következő cserejátékosa pedig gólpasszt ad. Tudja, mit válaszolt?

– Hogy szerencse?
– Pontosan. Szerencse… Csakhogy valamiben meg kellene egyeznünk. Vagy létezik a szerencse szerepe a futballban, vagy nem. Ha elfogadjuk, hogy létezik, azt is el kell fogadnunk, hogy máskor éppen nincs szerencsénk.

– Budapesten úgy érezte, nem érdemeltünk vereséget Ukrajnától, Nagyszombatban pedig elismerte, hogy az ellenfél is nyerhetett volna. Ha letakarnánk az eredményjelzőt, melyik mérkőzés után lenne elégedettebb a munkájával?
– Éppen erre szeretném felhívni a figyelmet. Az Ukrajna elleni második mérkőzésen egyáltalán nem játszottunk jobban, mint az elsőn, amelyet elveszítettünk. A különbséget bizonyos játékhelyzetek, néhány pillanat jelentette. Ezeket nevezhetjük fordulópontnak is. Az első meccsen mi találtuk el a kapufát, a másodikon az ukránok. Ha valamelyik labda néhány centiméterrel beljebb megy, egészen más lehetett volna a végeredmény. Lehet dolgozni az apró részleteken, felkészülni a különböző helyzetekre, de mindig lesznek olyan pillanatok, amelyeket nem lehet irányítani. Ugyanakkor nem akarom azzal elintézni a történteket, hogy egyszer szerencsénk volt, máskor meg nem. Nem keresek kifogásokat, egyszerűen igyekszem a lehető legtárgyilagosabban értékelni, és ahhoz ez is hozzátartozik.

– Mit keresett Csinger Márk a kapu előtt a nagyszombati győztes gólnál? Az ön utasítását hajtotta végre, vagy olyasmit vállalt, amire a kispadról már nem lehetett engedélyt kérni?
– Márkot jól ismerjük, régóta folyamatosan figyeltük, ahogyan győri védőtársát, Miljan Krpicset is. Utóbbi sajnos nem lehet magyar válogatott, Márk meghívása viszont egyébként is szerepelt a terveinkben, mert a belső védőkkel akadtak gondjaink. Júniusban már játszott Finnország ellen, később Markgráf Ákos is lehetőséget kapott, aki ugyancsak jól teljesít Koppenhágában. Végül Csinger mellett döntöttünk, s lám, egyre magabiztosabban futballozott.

Három játékos, akinek bizalmat szavazott a szakvezető

Schäfer András 2020-ban a DAC játékosaként kapott először meghívót Marco Rossitól, amikor még korántsem tartozott a magyar futball legismertebb arcai közé. Egy évvel később már az Európa-bajnokság mindhárom csoportmérkőzésén kezdőként szerepelt, Németország ellen gólt is szerzett. Szorgalmával, harcosságával és fáradhatatlan mezőnymunkájával hamar alapemberré vált, 2022 januárjában az Union Berlin szerződtette. Nagy Zsolt A felcsútiak akkor 26 éves játékosát Marco Rossi 2019 novemberében az Uruguay elleni stadionavatón küldte először pályára a válogatottban a Puskás Arénában. Később csaknem két évig nem kapott meghívót, ám a kapitány 2021 őszén ismét bizalmat szavazott neki. A döntés telitalálatnak bizonyult: 2022-ben Németország ellen az 1–1-es döntetlen, Anglia ellen a történelmi 4–0-s győzelem alkalmával is gólt szerzett. Csinger Márk Az ETO FC védőjét már az előző idényben figyelte a szakmai stáb, mielőtt 2026 júniusában Finnország ellen bemutatkozott a válogatottban. Az őszi Nemzetek Ligája-mérkőzéseken a sérülések miatt lehetőséget kapott, és olyan teljesítményt nyújtott, hogy mind a négy találkozón kezdőként szerepelt. A csúcspontot az Ukrajna elleni nagyszombati összecsapás jelentette, amelyen a 85. percben győztes gólt szerzett.

– Az összetartás előtt rengeteg volt a kérdőjel a kerettel kapcsolatban, aztán új emberek szereztek fontos gólokat. Meglepte, hogy ilyen jól alakultak az események?
– Ennyi bizonytalansággal talán még sohasem kellett szembenéznünk. Meghoztuk a döntéseinket, és utólag úgy tűnik, szinte minden működött. Talán azért, mert jó döntéseket hoztunk. De ezt sem állíthatom teljes bizonyossággal. Az is lehet, hogy szerencsénk volt.

– A négy NL-mérkőzést ezúttal tizenegy nap alatt kellett lejátszani. Mi az az előny, amelyet edzőként valóban megkapott a hosszabb együttléttől, és mi volt az ára?
– Őszintén? Nem látok túl sok pozitívumot az új rendszerben. Az UEFA nyilvánvalóan a klubok kéréseit próbálta figyelembe venni, amelyek folyamatosan a túl sok mérkőzésre panaszkodnak. Csakhogy olyan évben, amelyben nincs Európa-bajnokság vagy világbajnokság, a válogatottak mindössze tíz mérkőzést játszanak. Biztos, hogy éppen ezekkel van a probléma? Összevonták a szeptemberi és októberi időszakot, két hétig együtt lehettünk, de közben tíz-tizenegy nap alatt négy mérkőzést kellett lejátszanunk. Ez még a klubokban megszokottnál is nagyobb terhelést jelenthet.

– Azért talált pozitívumot is a kéthetes összetartásban?
– A csapatszellem szempontjából mindenképpen volt előnye. Különösen a fiatalok, az újoncok beilleszkedésében. A játékosok az első pillanattól segítették egymást, minden szakmai utasításunkat igyekeztek követni.

– Ez a négy összecsapás igazolta, hogy jó ötlet volt áttérni a négyvédős hadrendre?
– Nem vagyok szerelmese egyetlen játékrendszernek sem. A magyarországi pályafutásom pontosan megmutatja ezt. Amikor 2012-ben először ideérkeztem, négy hátvéddel kezdtünk játszani, később áttértünk a háromvédős rendszerre. Minden attól függ, milyen játékosokat vethetek be. Szövetségi kapitányként kizárólag magyar futballisták közül válogathatok. A klubedzőktől eltérően nem igazolhatok bárhonnan olyan labdarúgót, aki tökéletesen illeszkedik az elképzeléseimbe. Az a feladatom, hogy a rendelkezésre állók közül kiválasszam a legjobbakat, és megtaláljam nekik a megfelelő játékrendszert.

– Ha klubedző lenne, másként gondolkodna?
– Akkor megtehetném, hogy előbb kiválasztom a nekem legkedvesebb felállást, aztán megkeresem hozzá a megfelelő futballistákat. A válogatottnál éppen fordítva kell gondolkodni. Ráadásul nem szeretnék minden kerethirdetéskor tíz játékost lecserélni, mert akkor elveszítenénk a csapat egyik legfőbb erősségét, az összetartást.

– Szoboszlai Dominik szabadon futballozhat a pályán, miközben mégiscsak sok feladatot kell ellátnia – e tekintetben hol húzódik meg nála a határ?
– A játékhelyzetek felismerése és helyes értelmezése olyan képesség, amelyet a legtöbben hosszú évek alatt sajátítanak el. Dominikban viszont ez már egészen fiatalon megvolt. Pontosan érzi, mikor kell elindulnia, mikor kell megállnia, mikor kell helyezkednie vagy lassítania a játékot. Ezt nem kell megtanítani neki. Hagyni kell, hogy a megérzései szerint futballozzon.

– De közben mindenki tőle várja a megoldást. Nem túl nagy teher ez neki?
– Dominik messze a legismertebb magyar futballista, és természetes, hogy sokan tőle várják a mérkőzést eldöntő megmozdulást. Csakhogy azt is látnia kell mindenkinek, ez nem sikerülhet mindig. Számomra a hozzáállása fontosabb, ahogyan a csapatért dolgozik.

– Ezt szövetségi kapitányként különösen nagyra értékeli?
– Mind a négy mérkőzésen játszani akart, és pályára is lépett. És itt szeretném hangsúlyozni, amikor visszaengedtük Liverpoolba, nem volt sérült, csak fáradt. De a fáradtság teljesen normális velejárója a futballnak, pláne ennyi idő és mérkőzés után.

– A Grúzia elleni mérkőzés előtt Csányi Sándor, az MLSZ elnöke Telkiben személyesen találkozott önnel. Akkor két találkozó után még csak egy pontjuk volt. Mennyire tartotta fontosnak a látogatását?
– Nagyon nagyra értékeltem. Csányi Sándor azok közé tartozik, akik mindig bíztak bennem. Mindig! Ismét elmondta, amit korábban már többször is hangsúlyozott.

– Mégis szüksége volt rá, hogy újra hallja?
– Egy ponton ő maga is megkérdezte: Miért kell ezt újra és újra elmondanom neked? Ezzel a maga kedves, szimpatikus módján ismét biztosított a bizalmáról. De pontosan tudom, hogyan működik a futball. Vannak írott és íratlan szabályai. Ha egy csapat huzamosabb ideig nem nyer, változásra van szüksége, amit az edző cseréjével a legkönnyebb elérni.

– Úgy érzi, igazságtalanul ítélik meg a munkáját?
– Nézzük a tényeket! Az utóbbi tizenöt mérkőzésünkből mindössze hármat veszítettünk el: Írország, Ukrajna és Portugália ellen. Csakhogy ezek között ott van az Írország elleni hazai három kettes vereség, amely azóta is szinte mindent meghatároz. Az emberek fejében máig annak a találkozónak az emléke él, és ez alapvetően befolyásolja a közvéleményt. A kritikának azonban reálisnak kell lennie, nem lehet kizárólag a rossz mérkőzéseket figyelembe venni, a jó eredményeket pedig figyelmen kívül hagyni.

– Pedig sokan a távozását vizionálták!
– Tudom, hogy vannak, akik szerint a Magyar Labdarúgó-szövetségnek váltania kellene. De azt is tudom, hogy legalább ugyanennyien, talán még többen szeretnék, ha folytatnám a munkát. Ilyen a futball, ezzel együtt kell élnem.

– Hét pontot szereztek a négy Nemzetek Ligája-mérkőzésen. Elégedett vele?
– Nem mondhatom, hogy elégedett vagyok, de azt sem, hogy csalódott. Ami fontos, hogy a hazai vereséggel kezdődő sorozat után továbbra is saját kezünkben van a sorsunk. Ha Grúziában legalább döntetlent játszunk, majd legyőzzük Észak-Írországot, feljutunk az A-ligába.

– Csakhogy az A-ligába feljutni meglehetősen veszélyes vállalkozás. Nem igaz?
– Éppen erről beszélek. Már korábban is kétszer szerepeltünk a legmagasabb osztályban. Egyszer Olaszországgal, Németországgal és Angliával játszottunk, és végül az angolok estek ki, nem mi. Aztán jöttek a hollandok, a németek, később a törökök elleni osztályozó. Most a törökök jutottak fel, és sorozatban négy vereséget szenvedtek, honfitársamnak, Vincenzo Montellának mennie is kellett… Akkor felteszem a kérdést: biztos, hogy Magyarországnak az a legjobb, ha visszajutunk az A-ligába? Mert amikor ott vagyunk, és négy vagy öt nullára kikapunk világklasszisokkal felálló topválogatottól, nagyon sok kritikát kapunk. Arra viszont már senki sem emlékszik, hogy a nálunk sokkal erősebb Hollandiával például egy egyes döntetlent játszottunk.

Ezeket a meccseket sem felejtjük el soha

2022. június 14., Nemzetek Ligája, Anglia–Magyarország 0–4 Wolverhamptonban Sallai Roland duplázott, Nagy Zsolt és Gazdag Dániel is betalált. Történelmi siker az Eb-ezüstérmes otthonában. 2022. szeptember 23., Nemzetek Ligája, Németország–Magyarország 0–1 Szalai Ádám sarkazós gólja Lipcsében, 1954 óta az első magyar győzelem a németek ellen tétmérkőzésen. 2023. október 14., Eb-selejtező, Magyarország–Szerbia 2–1 Tombolt a Puskás Aréna közönsége, Varga Barnabás és Sallai Roland góljával hatalmas lépés az Eb-részvétel felé.

NEMZETEK LIGÁJA
B-LIGA
1. FORDULÓ
Szeptember 25., péntek
Grúzia–Észak-Írország 0–1
Magyarország–Ukrajna 0–1
2. FORDULÓ
Szeptember 28., hétfő
Grúzia–Ukrajna 0–0
Észak-Írország–Magyarország 0–0
3. FORDULÓ
Október 2., péntek
Magyarország–Grúzia 1–0
Ukrajna–Észak-Írország 0–3
4. FORDULÓ
Október 5., hétfő
Ukrajna–Magyarország 1–2
Észak-Írország–Grúzia 0–0
5. FORDULÓ
November 14., szombat
18.00: Grúzia–Magyarország
20.45: Észak-Írország–Ukrajna
6. FORDULÓ
November 17., kedd
20.45: Magyarország–Észak-Írország
20.45: Ukrajna–Grúzia