Bajnokavatás szakáganként

A bökkenő csak az, hogy a mezőny azóta igencsak megtizedelődött – feleződött… –, mára már jóval kevesebb csapat képes kiállítani két fogásnemben ütőképes alakulatot. Gyakran még egyben sem sikerül, így például a tavalyi ezüstérmes BVSC idén nem indul egyik viadalon sem… Pedig a sportág honi bázisát a kis egyesületeknek kellene jelenteniük, ám náluk jobbára amatőrök versenyeznek, akik, ha tehetik, elindulnak ugyan mindkét fogásnem versenyein, ám éppen ezért igazából egyikben sem nevezhetők specialistáknak. Ráadásul kevés azon klubok száma, melyek minden súlycsoportban képesek versenyzőt indítani, így várhatóan a meccsek nagy része idő előtt véget ér majd. Éppen a fentiek miatt felelt meg a hazai viszonyoknak a vegyes bajnokság, ahol két nap erejéig a sportág színe-java szőnyegre lépett, s a váltott súlycsoportoknak köszönhetően az erőviszonyok is jobban kiegyenlítődtek.
Mindez azonban már a múlt. A szabadfogásúak szerdán és szombaton – kötöttfogású kollégáik két hét múlva – indulnak harcba a csapatbajnoki érmekért. Az első versenynapon az elődöntőkre, négy nappal később a fináléra kerül sor. Az elmúlt évektől eltérően azonban az idén nem számíthatunk nagy csatákra, csodaszámba menne ugyanis, ha a válogatott gerincét adó csepeliek elsőségét bárki is veszélyeztetné, s a helyzet kötöttfogásban is hasonló, ott a Vasas számít toronymagas favoritnak, azaz az aranyérem minden bizonnyal veszít értékéből. Viszont a végén ketten is örülhetnek…