Marathontól Athénig a távolság – minden kisdiák megtanulja ötödik osztályban – 42 kilométer és 195 méter. Két év múlva, a nyári olimpián épp ezen a legendás, ókori tájon futnak versenyt a maratoni futás vékonyka, de törhetetlen hívei, s ha minden igaz, hasonlónak látják majd, mint elődjük, a hírvivő két és fél ezer éve. Az út mellől leszedik a reklámtáblákat, s tízezer fát ültetnek a helyükbe, hogy sort álljanak a hosszútávfutóknak.Gonoszkodjunk egy kicsit: 290 ezer mínusz 10 ezer, az annyi mint 280 ezer, vagyis már csak ennyivel fog tartozni a szervezőbizottság. 290 ezret ígért ugyanis környezetvédelmi fejlesztésként, meg hozzá több mint egy millió bokrot és tizenegy millió cserjét. Aztán a Greenpeace-től kapott egy nagy egyest az ellenőrzőjébe két hete, ami úgy látszik nevelő hatással volt rá. Mindent megtesz, hogy a bizonyítvány sokkal szebb legyen az olimpiászban szerzett jegynél, kérdés, ki tud-e mindent javítani. A Greenpeace nemcsak a fákat meg a bokrokat hiányolta, hanem megrázta a fejét az olimpiai falu láttán is, mely a hagyományos energiahordozókkal üzemel majd. S nem napelemmel, ahogy ezt egy mediterrán vidéken kellene. Aztán a hulladékgazdálkodás fejlesztése miatt is összehúzta a szemöldökét a környezetbarát szervezet, merthogy nem fejlesztették. Pedig az eldobott uzsonnás szalvétából újra papírt lehetne, kellene előállítani, ahelyett hogy kivágják a néhány még meglévő erdőt. De ne epéskedjünk ennyit, a lényeg, hogy Athén észbe kapott. A 21. század agresszív reklámhadjáratától menekülő emberének legalább akkor nem kell gigantposztereket bámulnia, ha maratoni futó, s nemzete történetesen elindítja a 2004-es olimpián. A rajttól a célig, két órán át (ha nem szalad úgy, háromra is elnyújthatja) azon a megszentelt vidéken futhat, melyen valaha egy hellén hős rohant át lélekszakadva, hogy honfitársainak hírt vigyen a perzsák feletti diadalról. S a versenyzők olyannak láthatják majd a tájat, amilyennek Euklész látta, élete utolsó óráiban.
Legfrissebb hírek
