Hidegkuti Nándor síremléke méltó a legendás játékoshoz

Hidegkuti Nándor, az MTK és az Aranycsapat legendás labdarúgója szurkolók százezreinek szerzett boldogságot és büszkeséget egy olyan történelmi korban, amikor nem sok örömük volt az embereknek. A valaha élt egyik legnagyobb magyar labdarúgó február 14-ei halála ezért is rázta meg annyira az egész országot. Búcsúztatásán akkora volt a tömeg, hogy az Óbudai temetőben kordonokat kellett felállítani.
Kedden ismét szomorú, ugyanakkor felemelő eseményre került sor Nándi bácsi végső nyugvóhelyénél: felavatták és megszentelték azt a sírkövet, amelylyel a Magyar Labdarúgó-szövetség, az MTK Hungária, a Magyar Olimpiai Bizottság, valamint a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium jóvoltából méltó emléket emeltek a londoni 6:3 főszereplőjének. Megjelent mindenki, aki valamit is számít a magyar labdarúgásban, Bozóky Imre MLSZ-elnöktől az MTK-t képviselő Fülöp Ferencen át az egykori csapattársakig – egyetlen hiányzó volt csak: Puskás Ferenc egészségi állapota miatt nem tudott csatlakozni régi társaihoz, Buzánszky Jenőhöz, Grosics Gyulához és Sándor Károlyhoz. Az Aranycsapat középcsatárának sírjára Mihály Gábor szobrászművész készítette el az emlékművet, amelyen az MTK-pályán futballozó Hidegkuti Nándor látható cselezés közben, míg a sírt a magyar válogatott bronzból öntött kilences számú meze borítja.
Hidegkuti Nándor életében emberek százezreinek szerzett örömöt és boldogságot, de a szerénységéről is ismert világsztár még e szomorú alkalomból is újra elhozta a tavaszt: a ceremónia kezdetén a napok óta tomboló hideg is feladta a küzdelmet, hogy átadja néhány órára helyét a napsütésnek. Az ünnepélyes beszéd alatt a családtagok, a barátok és a legendás pályatársak is kigombolták fekete téli felöltőjüket, hiszen ez a délelőtt minden szomorúsága ellenére éppen olyan volt, mint drága Nándi bácsi, aki egyetlen mosolyával, kedves megjegyzésével bárkinek be tudta lopni a szívébe a tavaszt.