A sovány előny is elég lehet mondta a HerthaBoavista találkozó előestéjén (aki olvasta, emlékezhet rá: egy cukrászdában) Dárdai Pál, de talán a berliniek magyar középpályása sem számított arra, hogy hamarosan kiderül: igaza lesz-e.
A német együttes ugyanis 3–2-re nyert, a győztes gólt a holland Dick van Burik éppen Dárdai átadásából szerezte meg a 93. percben."Jól kezdtünk, uraltuk a mérkőzést – mondta Dárdai. – A szünet után azonban nem lehetett ráismerni a csapatra, lemaradtunk a passzokról, a párharcokból is egyre gyakrabban kerültünk ki vesztesen, így szép lassan feljöttek a portugálok. Szerencsétlen gólokat kaptunk, de nagyon örülök, hogy a végén nyertünk. Egy szabadrúgás elvégzése előtt összenéztünk Arne Friedrichhel, és a pillantásomból tudta, hogy beindulok az üres területre, és én is tudtam, hogy nekem adja a labdát. Láttam, hogy hárman helyezkednek belül, feléjük íveltem, Van Burik pedig a hálóba ollózta a labdát. Azért kellett ez a gól, mert így a visszavágón a Boavistának kell támadnia, viszont ha marad a döntetlen, nekünk kellett volna kockáztatnunk. Gyors csatárainkkal kontrázhatunk, és közelről megismerve az ellenfelet azt mondhatom: a mi csapatunk sokkal jobb, vagyis ha profik vagyunk, tovább kell jutnunk.”Természetesen ezen a találkozón is Király Gábor védte a Hertha BSC kapuját. "Az idegeimre ment ez a meccs – kezdte a kapus. – Kicsit túlpörögtem, a találkozó után nagyon fájt a fejem, a szívem is szúrt, nem éreztem soha ilyet, de most már minden rendben. Talán a stressz tette, nem tudom, mindenesetre bosszantó volt, hogy a távoli lövésekből nem láttam semmit. Zártan védekeztünk, emiatt a bekkek takarták a kilátást. Az első gól előtt csak a surranást hallottam, és akkor tudtam mozdulni, amikor a védők feje felett megláttam a labdát, akkor is először azt hittem, a levegőben száll a kapuig, aztán mégis lepattant előttem. Ha az ember nem látja a lövést, nem lehet kiszámítani, milyen szögben érkezik a labda. Volt két védésem, amelyekért megtapsoltak a nézők, de csak én tudom, hogy akkor sem láttam a labdát, érzésből, szinte véletlenül kaptam bele. Szerintem képesek leszünk ezt a Boavistát idegenben is legyőzni.”Kevésbé lehetett vidám Kabát Péter, aki a Denizli színeiben végigjátszotta a Porto elleni ütközetet."Negyvenöt perc után még a portóiak sem hitték volna, hogy hat lesz a vége – sóhajtott nagyot a tizenkétszeres válogatott támadó. –Az első félidőben nem ment rosszul a játék, alig volt helyzetük a hazaiaknak, de a szünet után gyorsan kaptunk egyet, néhány perc múlva még egyet, és ettől teljesen összeestünk. Eddig mindenkivel szoros meccset játszottunk, és ha egy-két góllal ki is kaptunk néha, az belefért. Így még senki sem ütött ki minket. Hiába mondják: nagy dicsőség, hogy a legjobb tizenhat közé kerültünk, vagy hogy a török bajnokság nyolcadik helyezettje kikaphat a portugál bajnokságot toronymagasan vezető világhírű Portótól, nagyon csalódott vagyok, és nem vigasztal, hogy adtam egy gólpasszt. Öt gólt szöglet vagy szabadrúgás után kaptunk, pedig arra készültünk, hogy a rögzített játékhelyzetekből ne legyen eredményes az ellenfél. Erre tessék… Ilyen figyelmetlenség ezen a szinten nem engedhető meg, ráadásul a Porto remek csapat, egy-két érintéssel, villámgyorsan játszik, a futballistái technikásak, három csatárral rohamoznak, szóval nagyon jók. A továbbjutás eldőlt, de remélem, a jó hangulatú visszavágón bebizonyítjuk, nem véletlenül jutottunk el idáig.”
Legfrissebb hírek
