Ő sem volt próféta

Hiába, történelmi időket élünk. Paolo Maldini után ismét olyasvalaki került az érdeklődés homlokterébe, aki, mondhatni, életművével érdemelte ki a méltatást (ráadásul csütörtökön ünnepli a születésnapját). A statisztikákat böngészve kiderül, hogy a jelenleg is aktív holland támadók közül csak négyen – Pierre van Hooijdonk, Dennis Bergkamp, Marco Boogers és Patrick Kluivert – eredményesebbek Hasselbainknál. Utóbbi csak néggyel jobb, úgyhogy a jövőben izgalmas versenyfutásra van kilátás.
Kluivertnek persze van egy nagy előnye: még csak huszonhét éves lesz, míg hősünk a harmincegyedikben jár. A gólok rugdosására viszont csaknem ugyanannyi időt használt fel, mint barcelonai kollégája, volt ugyanis pályafutásában egy időszak, amikor egyszerűen nem talált magának rendes klubot: két szezon erejéig a Neerlandia nevű amatőrcsapatban kergette a labdát (hogy vajon milyen sikerrel, sajnos a múlt ködébe vész). Mai produkcióinak fényében teljességgel érthetetlen ez a tény, de úgy már korántsem az, ha eláruljuk: első három hollandiai évadjában, a Telstar és az AZ Alkmaar színeiben harminckilenc meccsen mindössze háromszor vette be a kaput.

Mindennek fényében valóságos csoda, hogy 1995-ben a portugál Campomaiorense (később itt futballozott Vincze István is) valamely különösen éles szemű játékosmegfigyelője rábukkant, és magával vitte. A Portugáliában töltött két idénynek sokat köszönhet, például a Jimmy becenevet, bár ennek eleinte nem biztos, hogy nagyon örült. Állítólag az ottaniak nehezen tudták kimondani igazi keresztnevét, amely pedig (Jerrel) igazán nem nyelvtörő. A Jimmy ettől függetlenül rajta ragadt, így hívták a következő szezonban a Boavistánál is, ahol már húsz bajnoki gólt termelt. Ismert játékos lett belőle, nemzetközi sztárrá azonban Leedsben vált.
Ami a portói Jardel árnyékában nem sikerült húsz találattal, Angliában összejött tizennyolccal: Owennel és Yorke-kal holtversenyben gólkirály lett. A Chelsea már ez idő tájt fente rá a fogát, ám amikor a könnyű esetnek semmiképpen sem nevezhető Jimmy összerúgta a port klubjával – kevesellte a szerződése szerint neki járó pénzt –, az Atlético Madrid reagált a leggyorsabban. Húszmillió dollár ellenében került a piros-fehér-kékekhez, ahol – annak ellenére, hogy a csapat szégyenszemre kiesett – 24 góllal második lett a mesterlövészek listáján. Ez pontosan a fele volt az Atlético által szerzett gólok számának.
Ekkor jött el a londoni "kékek” ideje, Hasselbaink ugyanis a Neerlandiánál eltöltött idő óta módfelett kikupálódott, ennélfogva nem óhajtott alsóbb osztályban sínylődni. A Chelsea történetének legdrágább igazolásaként debütált a klubnál, mindjárt a 2000. évi Szuperkupa-mérkőzésen (Charity Shield), s ő lőtte az első gólt az MU hálójába. Bár a válogatottal eddig semmit sem ért el, hiszen hiányzott a hazai társrendezésű Eb-ről, a Stamford Bridge-en azóta is remekül megy neki, tavalyelőtt ismét gólkirállyá koronázták.
Ezért is sajnálhatja azt az eltékozolt két esztendőt.