Öt hétvége a páston

A fenti sorok a Nemzeti Sport 2001. október 30-i számából, a nimes-i világbajnokság női párbajtőr-csapatversenyének tudósításából valók. Az a verseny volt Nagy Tímea máig utolsó szereplése, aztán 2002 augusztusában megszületett második kislánya, Luca.
Olimpiai bajnoknőnk – akire most, az olimpiai kvalifikációs versenyek kezdetén talán még nagyobb szüksége van a csapatnak, mint az idézett esetben – másfél éves kihagyás után szombaton visszatér a nemzetközi porondra, pástra lép a mödlingi Világkupán.
– Nagyon várom a Világkupát. Egyrészt azért, mert már rég versenyeztem, másrészt pedig azért, mert az utóbbi időszakban sok újat tanultam új mesteremtől, Kulcsár Győzőtől, és kíváncsi vagyok, hogy a versenyeken mit tudok alkalmazni abból, ami az edzéseken már megy – kezdte Nagy Tímea.
– A visszatérését korábbra tervezték, ám egy makacs sérülés miatt el kellett halasztani. Rendbe jött már a lába? Mi is volt pontosan a baj?
– Egy edzésen kitörésnél szúró fájdalmat éreztem a combomban, és ez a szúró fájdalom csak nem akart múlni. Sokat köszönhetek a vívóválogatott orvosának, Knoll Zsoltnak, aki megtalálta a bajt, és rendbe hozott. Azóta is napi kapcsolatban állunk, minden problémámmal őt keresem meg.
– Az elmúlt héten már egy kemény edzőtáborozáson is részt vett. Milyen érzés volt újra együtt lenni a válogatottbeli társakkal?
– Mindenki nagy szeretettel fogadott, és ez fantasztikusan jó volt. Maga a tábor nehéz "kiképzés” volt, de én már annyira ki voltam éhezve a vívásra, hogy nekem semmi sem tűnt soknak, le se akartam jönni a pástról. Az edzőtábor hangulata is nagyon hiányzott már. Egyébként is szeretem Tatát, a csodás környezetet és a csendet. És bevallom, most nagyon jól jött délutánonként a csendespihenő, amikor alhattam, mert otthon a két gyermek mellett ezt nehezen tudom megoldani.
– Változott valamit a vívása?
– Azt hiszem, megfontoltabb lettem, biztonságra törekszem, jobban kidolgozok egy-egy akciót. De ez majd kiderül. Mostantól öt héten át minden hétvégén vívni fogok, még azokon a viadalokon is elindulok, amelyek nem számítanak bele a válogatásba, mert szükségem van a versenyzésre. Fontos lesz a szombati, mödlingi verseny, egy jó visszatérés nagy lendületet adhat. De a legfontosabb a május végi malagai csapat Világkupa lesz, azon mindenképp jól szeretnék vívni. Még az egyéni Világkupákat is feláldoznám a csapat jó eredményéért.