Egyéniben küzd a kvótáért

Azóta stabil tagja a válogatottnak Fülep Sándor, aki Balogh Gábor és Horváth Viktor társaságában 2001-ben és 2002-ben is csapatvilágbajnok volt. A "mesterhármasra” azonban nem lesz módja az UTE újdonsült országos bajnokának, ugyanis az idén csupán egyéni induló lesz a júliusi pesarói világbajnokságon.
– Hogyan fogadta Pálvölgyi Miklós szövetségi kapitány döntését? Nem keserítette el, hogy az idén csupán egyéniben próbálkozhat?
– Bár nagyon jó lett volna csapatba kerülni, de nem bánt, hogy csak egyéniben szerepelhetek. Talán jobb is így, hogy kisebb teher lesz rajtam. Tudja, 2000-ben, az első világbajnokságomon, ami ugyanúgy Pesaróban volt, mint az idei, csapattag voltam, ám a selejtezőben kiestem. Ezzel a többiek szereplését is elrontottam. Most legalább mások sorsát nem befolyásolhatom… A célom az olimpiaikvóta-szerzés, azt pedig egyéniben indulva is ki lehet harcolni. Az az igazság, hogy nem is érdemeltem volna meg a csapattagságot, mert Kállai Ákos és Horváth Viktor is jobb volt nálam az idén. Az eredményeik tavaly is jobbak voltak, ám akkor Ákos megsérült, ezért lehettem biztos csapattag a világversenyeken.
– Ne szerénykedjen, meghálálta a bizalmat.
– Persze, az Európa-bajnokságról és a vébéről is aranyéremmel jöttünk haza, de akkor is az az igazság, hogy a tavalyi nem volt túl jó évem. Az idén azért már jobb voltam a helyezésekben és a számonkénti eredményekben is.
– Utólag hogyan látja, tavaly miért muzsikált gyengébben az évközi versenyeken?
– Talán megzavart a vívóedzőváltás. Nekem egyébként is ez a gyenge számom, és Magyary István után nehezen tudtam visszaszokni Hegedűs Ferenchez. Mielőtt bárki is félreértené, mindkettőjüket nagyon szeretem, de számomra tényleg nem egyszerű eset egy stílus után átállni egy másikra, aztán pedig visszaszokni az előzőre. Bár egyre inkább azt hiszem, hogy nálam a vívás nem edzőkérdés.
– Akkor micsoda?
– Azt hiszem, fejben túl sokat foglalkozom a vívással, már hetekkel a verseny előtt rágom magam, hogy mit kell majd csinálni, ezért görcsösen állok oda a pástra. Lehet, hogy ez nem látszik rajtam, de így van. Mostanában kezdem ráhangolni magam arra, hogy csak az asszó előtt foglalkozzak a vívással.
– Lehet, hogy ennek a tréningnek volt az eredménye a bajnokságon produkált remek, 1036 pontos vívás?
– Elképzelhető. Tudja, nálam fontos a jó kezdés, mert ha vereségekkel nyitok, utána hajlamos vagyok arra, hogy feladjam a küzdelmet.
– Három hete nyerte első bajnoki aranyát, aminek azért örült különösen, mert korábban még érmet sem tudott szerezni itthon. Mivel lepte meg magát a győzelem után?
– A barátaim leptek meg egy úszódresszel. A válogatottból már mindenki "kezeslábasban” úszott, és ez néhány másodperccel jobb eredményt jelentett nekik a versenyen, ám nekem nem volt pénzem ilyen csodaruhára. Nos, most ajándékba kaptam tőlük.
– Ki is próbálta már, hogy valóban segít?
– Nem, még nem tudtam kipróbálni, ugyanis a bajnokság után megbetegedtem, arcüreg- és torokgyulladással kezelt a Sportkórházban Jakab Erzsébet doktornő. Most már jól vagyok, és hétfőn, amikor elkezdjük a világbajnoki felkészülést, ott lehetek a fiúkkal, és az úszódresszt is felavatom.