Deme Gábor: Elég volt!

Máig emlegetik azt a teljesítményét, mellyel az Újpesti Dózsa elleni Magyar Népköztársaság Kupa-mecscsen előrukkolt. Akkor sokan letették volna a nagyesküt, ez a srác viszi még valamire a sportpályákon.
Hát vitte is, még ha nem is egészen úgy, ahogyan akkor a jövőbelátók megjósolták. A 39 esztendős Deme Gábor ugyan örökre beírta nevét Jászberény sporttörténetébe, ám nem labdarúgóként, hanem a női röplabdacsapat edzőjeként vált "halhatatlanná”. Szinte mindent elért, amit egy jászberényi edző elérhetett: a ranglétrát végigjárva, a kezdőktől a juniorokon át egészen a felnőttekig, sorozatban szállította a figyelemre méltó eredményeket. Utánpótláscsapataival magyar bajnoki címek garmadát szerezte, neveltjei a válogatottakban bizonyítottak, s amire talán senki sem számított (hiszen korábban még nem volt rá példa Jászberényben), a felnőttekkel is sikerült érmeket szereznie. Az Extraligában tavaly elért harmadik helyezés és Magyar Kupa-bronz, valamint az idei kupaezüst minden idők legjobb berényi röplabda-produkciójának számít. Nem mellesleg, munkája elismeréseként 2001-ben és 2002-ben őt választották meg az év legjobb utánpótlásedzőjének, s a juniorválogatott másodedzőjeként jelentős érdemeket szerzett abban, hogy az együttes kijutott az Európa-bajnokságra.
Most mégis elbúcsúzott. Az idény végeztével úgy döntött, hogy elég volt, s új kihívás után néz.
"Tizenkét esztendeje, Litkei Gábor barátom invitálását elfogadva kerültem a klubhoz – emlékezik vissza az ősidőkre Deme Gábor. – Az utolsó két esztendő megpróbáltatásai, gondolok itt elsősorban tavalyi leváltásomra, majd visszahelyezésemre, a rendkívül nehéz utolsó szezonra, elfárasztottak. Ezért döntöttem a távozás mellett. Nem is olyan régen, még ambiciózus edzőként bajnokcsapatról álmodoztam, ma pedig azt mondom, elég volt, szükségem van a feltöltődésre. Sohasem tudom kellően megköszönni barátaim, Szatmári Zoltán, Kalla Pál, Karádi Andor és Sass Éva segítségét, nélkülük nem érhettük volna el ezeket az eredményeket. A siker azonban mindig vonzza az irigyeket, ellenségeket, én pedig sokkal lelkizőbb típus vagyok annál, hogy ezeket a támadásokat elviseljem, de erről nem is akarok többet beszélni. Természetesen továbbra is szurkolok az együttesnek, a hazai meccsekre, ha időm engedi, még ki is megyek, ám az elkövetkezendő hónapokban nem a röplabdáról fog szólni az életem.”
Visszagondolva a tizenéves Deme Gáborra, lehet, ha megmarad futballistának, anyagilag előrébb tartana, de a röplabdába fektetett energiája szép sikerekben kamatozott, s ez, ismerve őt, többet jelent számára. Bár remélhetőleg búcsúja nem végleges, és felesleges a leltárkészítés, azért néhány nevet felsorolunk azok közül a játékosok közül, akikkel együtt dolgozott tízéves pályafutása során: Pesti Anikó, Bóta Enikő, Fésüs Erzsébet, Rácz Márta (felnőttválogatottak), Fényes Zsanett, Kriegel Éva, Selmeczi Kriszta, Seji Amezinin, Szabó Dominika (juniorválogatottak).
Ha soha többé nem ül röplabdaedzőként a kispadon, akkor is lesz mire visszaemlékeznie nagypapakorában.