Egyébként a szakasz eleje szinte teljesen egyenes részekből állt, itt csak arra kellett figyelni, hogy nagy volt az oldalhátszél, helyenként pedig az oldalszél, ezért erősen kellett tartani a kerékpárt, hogy egyenesen tudjak haladni. Az útvonal második fele viszont tele volt kanyarokkal, ott sokkal jobban kellett figyelni. Ilyenkor mindig igyekszik az ember a lehető legkevesebbet lassítani, de azért óvatos voltam, mert nem akartam elesni.
Amikor beértem a célba, és láttam az időeredményemet, megfordult a fejemben, hogy esetleg megnyerhetem a szakaszt, bár tudtam, hogy sokan vannak még hátra, és különösen Ullrichot és Armstrongot mindenképpen képesnek tartottam arra, hogy felülmúlja az időmet.
A németet arra is képesnek tartottam, hogy megnyerje a szakaszt, és ez valószínűleg így is lett volna, ha nem esik el, de az az esés meglehetősen visszavetette. Arra is számítottam, hogy Armstrong jól fog szerepelni, és biztos voltam benne, hogy megvédi a sárga trikót, és megnyeri pályafutása ötödik Tour de France-át.
Végül ötödik lettem, azaz teljesítettem az eredeti tervemet, és ezen az etapon bekerültem a legjobb tíz közé, de még ennél is fontosabb, hogy a verseny végére lassan visszanyerem a régi formámat, amelyben tavaly tekertem végig a Tourt.
Most már csak az utolsó, párizsi szakasz van hátra, és aztán elmondhatom, hogy teljesítettem pályafutásom második Tour de France-át.”
Bodrogi László
Legfrissebb hírek
