Ferjancsik Domonkos nyerte az összetett Világkupát

A csapatvilágbajnok kardvívó az elmúlt hétvégén Bangkokban rendezett Világkupa-verseny dobogójának legmagasabb fokára állhatott – így kellemes élménynyel vághat neki az augusztus 25-én kezdődő világbajnoki felkészülésnek.
– Mit mondjak, rendhagyó volt ez a verseny – kezdte a hazaérkezés után a Vasas 27 éves kitűnősége. – A nyár kellős közepén pihenni szoktunk, vagy éppen a világbajnokságra készülünk. Nem emlékszem olyan esetre, hogy augusztus elején Világkupán szerepeltem volna.
– Szabadság, nyaralás helyett akkor miért vágott neki klubtársával, Lengyel Balázzsal együtt az útnak? A világbajnoki kiemelés érdekében szüksége volt a pontokra? Meg akarta erősíteni pozícióját a világranglista élmezőnyében?
– Sosem voltam "helyhajhász”. Ha az ember világbajnokságot akar nyerni, márpedig én azt akarok, annak mindenkit meg kell vernie. Egyébként is már biztosítottam a kiemelt helyet, mert a verseny előtt a hetedik voltam a világranglistán, most előreléptem a negyedikre. De mondom, szerintem mindegy, hogy a hetedik vagy a negyedik helyen vág neki valaki egy versenynek, az aranyért mindenkinél jobbnak kell lennie. Azért indultam, mert legutóbb a július eleji Európa-bajnokságon versenyeztem, a világbajnokságot pedig októberben rendezik. Vagyis három hónap kimaradt volna az életemből, én viszont szeretek minél többet vívni. Mivel ez nem volt válogatóverseny, azaz nem a szövetség állta a kiutazást, köszönettel tartozom a 77 Elekronika Kft.-nek, amely egész évben segíti a felkészülésemet.
– Milyen verseny volt a bangkoki?
– Nincs mit szépíteni, csak erős közepes, az olaszok, a franciák és az oroszok kihagyták. Viszont nagyon sok ázsiai lépett pástra, ami azért volt jó, mert év közben alig találkozunk velük. Amiért mentem, elértem, jót versenyeztem. Balázs pedig a bronzérmével a világranglista élmezőnyébe került, így ő is kiemelt lesz a havannai világbajnokságon.
– A "jót versenyeztem” mellett azért más is történt az idényzáró Világkupán…
– Hát igen, én lettem a Világkupa-sorozat győztese. Engem is meglepett, mert nem számolgattam a pontokat, nem figyeltem az állást. A spanyolok szóltak, hogy nyertem. Először nem is értettem: mit nyertem? Természetesen nagyon örülök, mert még sosem voltam összetett győztes. Tény, most jó idényt zártam. Megnyertem két Grand Prix-versenyt, a budapestit és a padovait, New York-ban pedig bronzérmes lettem. No és Bangkokban is nekem játszották a Himnuszt, még ha ez csak egy "sima” Világkupa volt is.
– Az összetett Világkupa-győzteseket a világbajnokságon köszöntik, a finálé előtt adják át az érmet.
– Arra gondol, hogy ezek után már nem jövök haza üres kézzel Kubából? Ez igaz, de nem elégszem meg ennyivel. Szeretném vívóruhában átvenni a díjat, mert az azt jelentené, hogy döntőbe jutottam.