Csak a kötés árulkodik majd

– Hogy van a lába?
– Jól, köszönöm. Most éppen a gyúróhoz sántikálok, de nincsen gond, a sérülésem ellenére gyakorlatilag majdnem azt az edzésmunkát tudom végezni, mint mondjuk egy hónappal ezelőtt – mondta Haris Brigitta.
– Vagyis szalagsérülés ide vagy oda, ugrik, forog…
– Úgy bizony. Mindössze egy-két elem van, amit eddig nem gyakoroltam, de a jövő héttől az is visszakerül a gyakorlatomba, így a világbajnokság rajtjára minden olyan lesz, mintha semmi sem történt volna a bokámmal.
– Csak egy kötés fog árulkodni.
– Csak egy kötés. A sérülésem pozitívuma, hogy már egyedül fel tudom tenni a lábamra a pépes bandázst.
– Micsodát?!
– Ez olyan kötés, amely tehermentesíti a sérült szalagokat. Nagyon erősen fogja a bokát. Ez bizonyos szempontból jó, de nehézséget is okoz, amikor például lábbujjhegyre próbálok állni.
– És a lelkét mivel ápolja?
– Mire gondol?
– Korábban azt mondta: megviselte ez a sérülés.
– Ó azon már túljutottam. Csak az elején voltam egy picit kétségbeesve, de vagyok már olyan rutinos versenyző, hogy túljussak az efféle megrázkódtatáson. Most nem a sérülésem miatt vagyok feszült, sokkal inkább a versenyláz dolgozik bennem. Legutóbb az egyik edzésen olyan apróság miatt sírtam el magam, ami számomra is érthetetlen.
– De túljutott rajta.
– Persze. Edzés után felhívtam a barátomat, aki megnyugtatott.
– Köztudott, hogy ő is sportoló, atléta. Tud önnek tanácsokat adni?
– Nekem elég az, hogy Tamás jó társ. Egészen más hatások érik őt az atlétikában, és más egy szubjektív, pontozásos sportágban megfelelni. Szakmailag jó kezekben vagyok, a lelki felkészítésben pedig Lénárt Ágota pszichológus van a segítségemre.
– Gondolom, a mostani világbajnokság specialitását az adja, hogy hazai közönség előtt kell szerepelniük.
– Igen, de egyelőre nem érzem azt, hogy ez pluszteher lenne. Izgulunk mindannyian, de szerintem a Budapest Sportaréna hangulata mindannyiunkat feldob majd.
– Ehhez azért a jó eredmény is kell.
– Kétségtelen. A jó szerepléshez hibátlan gyakorlatok kellenek, és remélem, ez sikerülni fog. Főleg azért, mert az elmúlt két hónapban rengeteget dolgoztunk. Nekem ebben a szakaszban napi húsz gyakorlatot kell megcsinálnom, ami igen megterhelő.
– Az olimpiáról már álmodozik?
– No látja, ez az, amire legkevésbé gondolok. Nem azért, mert nem szeretnék ott lenni Athénban, hanem most az köti le minden idegszálamat, hogy a világbajnokságon jól szerepeljek. Az olimpiai kvótát csak így érhetem el…