Akit elengedett a Santos

Időzzünk el egy kicsit a statisztikáknál, mielőtt megismerkedünk a 23 éves brazillal. Mint említettük, a Valencia többnyire gólszegény mérkőzéseket vívott az előző idényben, de Ricardo Oliveira öszszességében is "történelmi” eredményhez segítette csapatát: az első ligában lejátszott 2521 korábbi találkozó egyike sem végződött ugyanis 5–0-ra! Ötnél több gólt pedig mindössze kétszer szerzett az együttes a Primera Divisiónban eltöltött 68 évad alatt. S hogy a felsorolás teljes legyen, emberünknek ez volt az első mesterhármasa a spanyol bajnokságban, ami persze nem csoda, elvégre csak néhány hónapja szerződött ide. Immár kilenc összecsapásnak volt részese – hatszor kezdőként, háromszor csereként –, s öt gólnál jár.
A fentiekből kiderül, hogy a fiatal csatár korábban kétszer volt eredményes Hispániában, de azt jól megnézte, hogy kinek a hálójába küldi a labdát: ő lőtte a másodikat a Real Madrid elleni, 2–0-s diadal során, majd rá egy hétre, a Camp Nouban a Barcelonának rúgott győztes gólt. ("Álomszerű, hogy pont a Real és a Barca ellen sikerült. A világ legjobb ligájában játszom, mert itt vannak a világ legjobb futballistái. Remélem, folytatódik a jó formám” – áradozott nemrég.) Sőt, előtte már letette a névjegyét az európai kupákban is, amennyiben az AIK elleni, idegenbeli UEFA-kupa-mérkőzésen magára vállalta az egyetlen találatot.

A nemzetközi porond hangulata természetesen egy csöppet sem ismeretlen a számára. Az év első felében a Santos hozzá hasonlóan zsenge korú társulatával Dél-Amerika legrangosabb klubsorozatában, a Libertadores-kupában a döntőig menetelt, ott az argentin Boca Juniors jelentette a végállomást. Oliveira végig nagyszerűen szerepelt, nyolc meccsen szerzett kilenc góljával – a bocás Marcelo Delgadóval holtversenyben – a torna társgólkirálya lett.
Vélhetően erre a teljesítményre (is) figyelt fel Jaime Ortí, a Valencia elnöke. A szerződtetés mellesleg elég érdekes história. Már az is meglepő volt, hogy a Santos vezetősége eladta gólerős csatárát, hiszen – a brazil szokásokkal ellentétben – nem engedtek a csábításnak, nem árusították ki a roppant alacsony átlagéletkorú gárdát azok után, hogy az sziporkázó játékkal megnyerte a brazil bajnokságot. Robinho, a válogatott Diego és a többiek most is odahaza rúgják a labdát, a náluk valamivel idősebb Oliveira azonban menni akart, és vele ismeretlen oknál fogva kivételt tettek. Jó ideig nem lehetett viszont tudni, melyik klubnál köt ki, mert a Betis, a Deportivo, a Sevilla és a Racing Santander is az aláírására ácsingózott. Sokáig a Betis tűnt befutónak, ami annál is inkább hihető volt, mivel Oliveira két tapasztalt honfitársa, Denílson és Marcos Assuncao oldalán focizhatott volna.
Aztán váratlanul jött, látott és győzött a Valencia – talán az szólt a kétszeres BL-döntős mellett, hogy egyelőre megelégedett a támadó játékjogának felével. Nos, ha továbbra is ilyen gyakorisággal lövöldözi a gólokat, Senor Ortí nyilván nem fog habozni, hogy a maradék ötven százalékra is rátegye a kezét…