Fekete és Szarka nyert

Persze az sem mellékes, hogy a szövetség minden költséget egybevetve jóval olcsóbban megúszta a vidéki szervezést, mintha a háromnapos viadalt a budapesti Tornacsarnokban rendezte volna meg. És tegyük hozzá, bár a város a PMFC–MTK labdarúgóderbi lázában égett, nem kongtak üresen a lelátók a Lauber Dezső sportcsarnokban. Igaz, aki a PVSK kosármeccseihez szokott, inkább családi délutánként élhette meg a szombati versenynapot, amelyen olimpiai bajnokok is tiszteletüket tették, hiszen Magyar Zoltán és Csollány Szilveszter is kíváncsi volt az esztendő utolsó nagy hazai viadalára. Utóbbi egyébként két hét múlva megjelenő könyvének plakátjait is a elhelyezte a csarnokban, amelyet a relikvia- és autogramvadászok nyomban be is gyűjtöttek. Nem véletlenül. A gyűrű olimpiai, világ- és Európa-bajnoka visszavonulása ellenére is nagy sztár Magyarországon és csak bizakodni lehet benne, hogy hamarosan kinövi magát egy hozzá hasonló szintű tornász.

Az anaheimi világbajnokságon ugrásban negyedik helyen záró Gál Róbert már helyes nyomvonalra lépett, igaz a Fradi tornásza (vállsérülése miatt is) éppen most fogott ki szerencsétlen napot. Jó talaj- és lólengésgyakorlata után gyűrűn és ugrásban is eléggé gyenge produkciót nyújtott, s ezzel elszálltak a mesterfokú bajnoki címről szőtt álmai. A zöld-fehéreknél azonban akadt, aki a helyébe lépett, az idén sérülések miatt alig-alig versenyző Hetrovics Marcell felvette a kesztyűt a Honvéd legjobbjával, Fekete Leventével, s az utolsó szerig, a nyújtóig roppant kiélezett csatát vívtak egymással. A viadalt végül öttizednyi előnnyel Fekete nyerte meg, Hetrovics az ezüst-, míg a KSI-s Horváth Csaba a bronzérmet vehette át. A KSI egyébként igen eredményesen zárta ezt a napot, hiszen Horváth harmadik helye mellé a hölgyeknél Szarka Krisztina egy aranyérmet szerzett. Szarka, aki a pénteki csapatverseny során három szeren is rontott, ezúttal szinte hibátlanul teljesítette a napot, és fölényesen győzte le a békéscsabaiak legjobbjait, Kiss Renátát és Péntek Tündét.

Mesteri szavak
Fekete Levente:
– Ezt a napot inkább túléltem, mint átéltem, ami nem is csoda. A világbajnokságot követően sokáig nem volt kedvem a tornához, lelkileg nagyon magam alatt voltam, és el kellett telnie egy kis időnek, amíg kikecmeregtem a gödörből. Körülbelül öt hete kezdtem el újra tornázni, és ez meg is látszott a teljesítményemen, de most már úgy érzem, újult erővel tudom magam belevetni az Európa-bajnoki felkészülésbe.

Szarka Krisztina:
– A pénteki csapatversenyen katasztrofálisan szerepeltem, amit el lehetett rontani, azt el is rontottam. De most úgy keltem fel, hogy ez egy másik nap, új kezdet, és ez a szemlélet tökéletesen bevált. Az edzőm biztatott, és szerencsére sikerült összekapnom magam. Csak a korláttól féltem, de az is jól sikerült, így teljesen elégedett vagyok ezzel az eredménnyel.