Nosztalgia Ausztráliában

A világbajnoki ezüst- és olimpiai bronzéremig jutó Bártfai Krisztián és Veréb Krisztián két év szünet után közösen száll harcba K–2 1000 méteren az athéni kvalifikációért – és utóbb talán az éremért.Az egyezség az elmúlt hét végén született meg, ám az érdemi munka februárban kezdődhet. Veréb ugyanis hétfőn Sári Nándor csapatával háromhetes horvátországi edzőtáborozásra utazott, ám mire visszatér, Bártfai utazik el Ausztráliába hasonló céllal. A Sári-csapat pedig februárban csatlakozik Bártfaihoz, aki eladdig is jó társaságban lesz, ugyanis együtt készülhet a K–1 500 méter kétszeres világbajnokával, Nathan Baggaleyvel és az ausztrál válogatottat erősítő Fehérvári Vincével.– Semleges szemlélő úgy hihetné, aligha kellene új társat keresnie: tavaly a Világkupákon párosban remekelt Kammerer Zoltánnal, a négyessel pedig vb-ezüstérmet szerzett.– Ez utóbbi szerintem is jó eredmény, ám itthon ezt kevéssé becsülik – mondta Veréb Krisztián. – A kvartett tökéletesítése érdekében 2001 óta minden létező összeállítást kipróbált az edzőnk és a kapitány, ám aranyat Sydney óta egyetlen négyes sem nyert. Ez pedig elég ahhoz, hogy különösebb magyarázat nélkül újra összeültessék a hajdan nyerő csapathajót.– Ez ellen nem volt ellenvetése?– Nem erősködtem, mert nekem egy életre elegem lett a négyesbéli versenyzésből. Számomra kész agyrém volt a most zárult szezon.– Nocsak.– Botrányos kirohanást azért ne várjon tőlem. Egyszerűen arról van szó, hogy túl sok érdek ütközik egymással a csapathajó összeállításakor. Nálunk ráadásul nem iparosokból áll a kvartett, négy remek kajakossal pedig különösen nehéz boldogulni: örökösek a hisztik, és ritka az összhang. Én viszont nyugodt körülmények közepette tudok csak edzeni, így összességében nem sajnálom, hogy kikerültem. Örülnék annak, ha a régi felállásban ismét jól teljesítenének a fiúk, de ehhez szükség lenne arra, aminek én nyomát is alig leltem: egymás kölcsönös tiszteletének.– Kammererrel alkotott párosuk elég jól szuperált: ez az együttműködés nem folytatható?– Ezer méteren világszínvonalú egységet alkottunk, de Zoli, némiképp érthetően, a négyesről nem akar lemondani. Az olimpiai évben azonban én sem akarok újabb elvtelen kompromisszumot vállalni. Az idén az ötszáz páros és az ezer négyes mellett "leadtam” fő számomat, ám őrült lennék, ha nem úgy látnám: 2004-ben K–2 1000 méteren lehet komoly esélyem az olimpiai éremszerzésre.– Lám, Bártfai Krisztián is hasonlóképp gondolkodik. Ki volt a kezdeményező?– Ô hívott fel, hogy beszélgessünk… Én persze szinte rögvest igent mondtam, de ennél is fontosabb, hogy az edzőnkkel, Sári Nándorral is sikerült megegyeznünk. Ez azért elég fontos, mert ellenkező esetben biztosan elhagytam volna a csapatot. A lényeg persze az, hogy a lelki nyugalmam helyreállt, s azt is jó előjelnek tartom, hogy a régi sikereink színhelyén, Ausztráliában szállunk majd ismét vízre Bártfaival.