Mindig a tűz közelében

"Úgy szeretnék futballozni a Barcelonában, mint annak idején Ronaldo."
Ronaldinho, 2003. július

A FIFA-szavazás végeredményének minapi kihirdetése bizonyítja: Ronaldóval mindig számolni kell. Úgy tűnik, nemcsak a mezei szurkolókra, a szövetségi kapitányokra is mély benyomást tettek-tesznek rakétaszerű megiramodásai, követhetetlen biciklicselei és váratlan lövései – amelyeknek köszönhetően egyébként vezeti a spanyol bajnokság góllövőlistáját –; hiába állapítjuk meg hideg fejjel, hogy nem zárt kimagaslóan jó évet a brazil zseni (illetve, legfrissebb beceneve szerint "dagi”, de erre még visszatérünk).

Mindazonáltal az is megítélés kérdése, hogy mi számít jó évnek, mert tavasszal igencsak szorgalmasan termelte a gólokat a Primera Divisiónban, és emlékezhetünk, amikor a Juventus elleni BL-elődöntő-visszavágó hajrájában beállt, szinte azonnal kiharcolt egy tizenegyest. Figo kihagyta, így a Real kiesett, de sokak fejében megfordult: ha Ronaldót nem akadályozza sérülése, ergo Vicente del Bosque nem fél kezdettől fogva játszatni, talán másképp alakul a párharc sorsa. Ettől függetlenül kétségtelen, hogy a vb-gólkirály idei teljesítményének gyenge pontja a nemzetközi kupás szereplése volt. Tisztelői bizonyosan hiányolták tőle, hogy a Bajnokok Ligájában szerzett találatainak száma elmaradt Ruud van Nistelrooy vagy Filippo Inzaghi produkciója mögött.

Aztán nem alkotott maradandót a válogatottban sem, de ez nem az ő bűne, hiszen a "selecao” alig játszott tétmérkőzést. Azon a három vb-selejtezőn, amelyen ott volt, persze odatette magát, háromszor rezegtette meg a riválisok hálóját, az Uruguay elleni, kevéssé dicsőséges hazai 3–3 során például duplájával megmentette Brazíliát története első otthon elszenvedett vb-selejtező-vereségétől.
Visszatérve a gúnyolódásra, nehéz lenne komolyan venni azokat, akik kövérnek bélyegzik, hiszen kezdősebessége már-már a fénykorában lévő Romárióét idézi, és a labdával sem nagyon hagyja lefutni magát, bár megengedjük, egy Cooper-teszten lehet, hogy nagyon kikapna mondjuk Edgar Davidstól. (Szimbolikus volt a néhány héttel ezelőtt játszott Real–Atlético madridi rangadó esete, amely előtt a vetélytárs szakvezetője, Gregorio Manzano nem átallotta – igaz, dicséretek közé ágyazva – a "dagi” jelzővel illetni, mire Ronaldo a meccs 14. másodpercében bevette az Atlético kapuját…)
De hagyjuk is a súlyát, az a fontos, hogy az Internél töltött, sérülésekkel tarkított idő keserűsége után végre jól érzi magát egy, a habitusához tökéletesen illő együttesben. A Realnál egyszerre öten-hatan szolgálják ki, amire, ne tagadjuk, szüksége is van, elvégre mára a lehető legtipikusabb befejezőcsatárrá nőtte ki magát. Nem véletlen, hogy épp az idén jelentette be, legfőbb vágya megdönteni Pelé válogatottbeli gólcsúcsát. Már csak 28 egységre van tőle.