A rekordok rekordja

– A "Hogy van?" többnyire csak egy udvariassági formula. Az ön esetében viszont nagyon komoly kérdésről van szó.– Voltam már ennél sokkal rosszabbul is, így összességében elégedett vagyok az állapotommal.– Önnel kapcsolatban sohasem meglepő, ha huszonnégy vagy akár negyvennyolc órás versenyeiről hallunk. De hogyan jutott eszébe mindezt futópadon teljesíteni?– Tavaly az extrem.hu internetes újság azzal keresett meg, hogy egy akkor felállított futópadon elért csúcsot kommentáljak. A legkülönfélébb helyeken próbálkoztak világcsúcsjavítással. Többek között egy kocsma közepén, gyermekkórház aulájában, bevásárlóközpont kellős közepén is futottak már huszonnégy vagy negyvennyolc órás rekordot. Ezek az akciók többnyire jótékonysági gyűjtésekhez kapcsolódnak. Sajnos Magyarországon ilyesmiről szó sem lehetett. Ennek ellenére az extrémesek félig-meddig komolyan felvetették az ötletet, hogy megszerveznek nekem egy ilyen csúcskísérletet. A futás számomra ugyan a szabadságot jelenti, egyfajta egyesülést a természettel, de végül nem kellett sokáig győzködniük, hamar elfogadtam a felkérést.– Futópadon készült?– Dehogy. Semmi értelmét nem láttam. Igaz, nem sokkal a virtuális Balaton körüli edzésemnek nevezett rekordkísérlet előtt kipróbáltam egyet. De mint kiderült, ez sem segített sokat, másként működött ugyanis, mint az, amelyiken végül teljesítettem a rekordot.– Nem félt, hogy leesik a padról?– Tartottam ettől a lehetőségtől, de szerencsére nem történt baj. Az sokkal jobban megviselt, hogy másfél óra után döbbentem rá: kilencven percenként újra kell indítani a szerkezetet. Ez rendkívüli módon kizökkentett a ritmusomból, amelyet a kényszerű leállás után hosszú percekkel tudtam csak visszaszerezni.– Legalább volt ideje a technikai kitérőkre.– Nem mentem el WC-re. Túl messze volt, és a szalagról való lelépés sérülésveszélyt jelentett. Egy teljes napon keresztül a gépen futottam. Eredetileg azt kértem a szervezőktől, hogy gondoskodjanak egy sátorról, amit ilyen alkalmakkor csak fölém tolnak, de erre nem futotta az erejükből. Végül azért megoldottuk a problémát.– Fergeteges buzdításban volt része, a helyszínen egy sztárváltó is segítette önt, de Bérces Edit számára mintha megszűnt volna a külvilág. Tudomást sem nagyon vett az ön körül zajló eseményekről.– Ha egy ultrafutó képes ennyire magába mélyedni, és figyelni a teste jelzéseire, akkor van esélye nagyot alkotni. Szerencsére majdnem minden információ ott volt a futópad kijelzőjén, és a Polar cég a rendelkezésemre bocsátott egy pulzusmérő órát, így szinte minden szívdobbanásom dokumentálva van. A jövőre nézve ezek az adatok nagyon hasznosak lesznek majd.– Milyen tervei vannak erre az évre?– Először is bepótolom az elmaradt óráimat. Zalaegerszegen a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán nálam üzleti angolt hallgatók nem tudtak a rekordkísérletről, csak az óracserékről. Néhány nap, és pótoljuk a kiesést. Két hét múlva viszont Tajvanon indulok a Szucsu egyetem atlétikai pályáján megrendezésre kerülő huszonnégy órás viadalon, amely egyben Ázsia-bajnokság is. De erre az évre jócskán vannak még terveim. Szeretném körülfutni a Balatont egy nap alatt, mint tettem azt néhány éve, és ezenkívül is vannak még ötleteim. Ha sikerül az alkalmazott nyelvészeti doktori szigorlatom, könnyen lehet, hogy elfutok Zalaegerszegről Pécsre. Az is egy jó kis huszonnégy órás futás lehetne.