Fazekas nyerni is tud

Vágólapra másolva!

2004.04.01. 20:55

Címkék

Az, hogy a hét végi országos bajnokságon Fazekas Péter győzött férfi egyesben, csak azok számára lehet meglepetés, akik az utóbbi időben nem látták játszani a 22 esztendős, jelenleg Ausztriában profiskodó játékost. Mert a produkció, amelyet mostanában nyújtott, egyértelműen az ob férfi egyes dobogójának legfelső foka felé vezetett. Kikövezve ugyan nem volt az út, de játéka és az eredmények alapján nem is lehetett kétséges, hogy övé lesz az aranyérem.

Fazekas Péter ragyogóan játszott az utóbbi idôben, így csöppet sem volt meglepô az országos bajnokságon szerzett aranyérme (Fotó: Meggyesi Bálint)

– Pedig egyáltalán nem úgy indultam neki ennek a versenynek, hogy márpedig nekem itt nyernem kell – mondta az osztrák Langenlois-ban légióskodó asztaliteniszező. – Igaz, otthon beszélgettünk arról, hogy ez is benne van a pakliban, de egyáltalán nem éreztem kötelezőnek az aranyérmet. Bár amikor bejutottam a legjobb négy közé, az is megfordult a fejemben, hogy voltam én már éppen elégszer második, ideje lenne előrébb lépnem. Az ezüstérem is jó, szépen csillog, meg ilyesmi, de akkor már őszintén szólva bosszantott volna, ha ismét elbukok.
– Nem kellett bosszankodnia, pedig a Lindner elleni döntőben ez is benne volt…
– Igen, kettő nullára vezettem, és onnan fordított Lindner hérom kettőre. De igyekeztem nem ezzel foglalkozni, és az edzőm, Harczi Zsolt is azzal fogadott a szett után, hogy nyugi, lesz itt még döntő játszma. Márpedig ő csak tudja, elvégre rengeteg hasonló meccs van már a háta mögött. Szóval végig bíztam a sikeremben.
– A végén megkönnyebbült?
– Természetesen. Jó érzés volt végre nyerni, különösen ennyi ezüstérem után.
– Pedig sokáig úgy tartották, hogy jó-jó ez a Fazekas, de nyerni nem tud. Mi változott?
– Úgy érzem, most fizikailag és szellemileg is jó formában vagyok, nincs semmi zavaró tényező az életemben, és azt sem szabad elfelejteni, hogy egyre rutinosabbá válok. Tudom, egy huszonkét éves asztaliteniszező szájából egy kicsit furcsán hangzik, de a korral higgadtabb, nyugodtabb lettem, sokkak kiegyensúlyozottabb a játékom. Míg korábban voltak bravúrjaim, de időnként ki tudtam kapni nálam gyengébbektől is, addig mostanában már ez utóbbira egyre kisebb az esély.
– A ludwigshafeni páros olimpiai selejtezőn valószínűleg többségben lesznek az erősebb ellenfelek.
– Igen, nehéz meccsek várnak ránk Pázsy Ferivel. De mi nem aggódunk, odaállunk, játszunk és meglátjuk, mire lesz elég.
– Beszélgettek az esélyeikről?
– Nem nagyon foglalkozunk ezzel. Az igazság az, hogy ebben a mezőnyben bravúrnak számítana, ha sikerülne kiharcolnunk az athéni részvételt, de előfordult már mostanában, hogy magyar férfi asztaliteniszező bravúrt ért el. ---- M ---- &