Budapest helyett már Pekingben kvótát szerzett

Az olimpiai kvalifikáló Világkupa-viadalon ugyanis két versenyzőnk is megváltotta az athéni repülőjegyet: Füri Csilla második és Balogh Gábor első helye ért kvótát. Bár a küldöttség kimerítő utazás után érkezett haza, telefonhívásunk Balogh Gábort mégis már másnap "munkában" találta.
– A háttérzajokból ítélve edzésen van…
– Már túl vagyok rajta – felelte kétszeres egyéni világbajnokunk.
– Egyetlen nap pihenőt sem kapott a remek szereplés után?
– Nem is kértem, hiszen már csak alig több mint egy hét van hátra a budapesti Világkupa-versenyig. A Westel-kupán való jó szereplés számomra kétszeresen fontos. Egyrészt azért, mert a cég az egyéni szponzorom, másrészt pedig mert hazai közönség előtt más érzés versenyezni. Egyébként pedig a mostani lövő-, futó- és úszóedzésem nem volt megterhelő, inkább csak átmozgató jellegű.
– Olimpiai kvótával a zsebében nyugodtabban vág majd neki a budapesti versenynek?
– Lehet, hogy hihetetlen, de én Pekingben sem aggódtam túlságosan. Egészséges izgalom volt ugyan bennem, de megnyugtatott az az érzés, ha máshogy nem sikerül, végső esetben előkelő világranglista-helyezésemnek köszönhetően kijutok Athénba. Szóval élvezni akartam a pekingi versenyt, no és jól szerepelni. És ez lesz a célom itthon is, hogy jól produkáljak és ugyanúgy élvezzem a versenyzést, mint Kínában.
– A budapesti Világkupa-viadalnak legutóbb nyolc éve, 1996-ban volt magyar győztese. És ez a "történelmi tett" az ön nevéhez fűződik. A szurkolók bízhatnak egy újabb Balogh-sikerben?
– Csak megismételni tudom, hogy szeretnék jól szerepelni. És ebben benne van az első hely is. De mindannyian tudjuk, a támogatóim is, hogy az idei fő cél az olimpia.
– A pekingi siker után változ-
tat-e valamit a felkészülésén?
– Nem. Futóedzőmmel, Serfőző Sándorral megbeszéltük, hogy a megkezdett úton haladunk tovább. Bevallom, mi úgy gondoltuk, hogy a budapesti versenyen lesz meg az eddigi munka eredménye, itt szerzem meg a kvótát. Nem számítottunk arra, hogy már Pekingben olimpiát érő helyen végzek. De egyáltalán nem bánjuk, hogy így történt.