Mezey György több mint néző

A szállóról tudni kell, hogy a kontinensviadal idején gyakorlatilag a falai között működik az UEFA, itt adnak egymásnak randevút a kontinens futballelitjének vezetői, itt laknak a családtagjaik és az UEFA meghívottjai. És valóban: miközben Mezey Györggyel beszélgetünk, ő gyorsan jó étvágyat kíván az UEFA stadionbizottságát elnöklő Ernie Walkernek a kései reggelihez, barátságosan odaint Gérard Houllier-nek, a Liverpool volt edzőjének – jelenlegi elemző munkatársának –, és odébbtessékel bennünket, amikor néhány elnökfeleség beszélgetése kezdi meghaladni a lelátói hangerőt.

– Látják, nem csak a stadionokban zajlik az élet – huppanunk le az előtér foteljeibe. – Egy ilyen rendezvényhez a társasági élet is hozzátartozik, az elit befolyásos tagjai nélkül manapság nem lehet mérkőzést rendezni. Annak idején, amikor az MTK edzőjeként Portóban jártam, és három egyre legyőztük a Portót egy nyári tornán, még semmiféle VIP-páholyt sem láttam. Manapság elképzelhetetlen nélkülük egy stadion.
– Feltesszük, egy hazai használatra írt jelentésben ennek is érdemes benne lennie, de úgy tudjuk, itt más feladata van.
– Igen, ez így van. Társaimmal együtt úgy kell figyelnünk a mérkőzéseket, hogy a torna végeztével összegző elemzést készíthessünk, amelyből kiderül, mit tett hozzá ez az egy hónap a labdarúgás történetéhez, milyen irányba fejlődik a futball. ---- – Hogyan zajlik egy mérkőzése?
– Mindig ketten dolgozunk, fent ülünk a televíziós kommentátori helyeken, hogy ne csak a saját szemünket, hanem a technika vívmányait is hasznosíthassuk. Rajzolunk, jegyzetelünk, fényképezünk – mutat az előtte fekvő vaskos paksamétára.
– Önök választják meg a meccs emberét is. Mindig egyezik a véleményük?
– Nekünk, szakmai megfigyelőknek igen, viszont a "harmadik szem" sokszor másképp látja a történteket. A menetrend szerint a játék szponzora, a Carlsberg öt perccel a meccs vége előtt küldi el hozzánk a javaslatát, nekünk néhány percünk van arra, hogy megerősítsük, vagy megkontrázzuk. Többször is ellentmondunk. Hozzáteszem, nem minden esetben a mérkőzés legjobbja kapja a díjat – nem is az a trófea neve –, hanem valaki más, akinek a nevéhez valami döntő pozitívum kapcsolódik. Ilyen volt például Ibrahimovic, aki azzal a parádés góllal kiegyenlített az olaszok ellen.

Könyvet szeretne írni a tapasztalatairól

– Hasznosnak tartja, hogy minden találkozón kiemelnek valakit?
– Igen, mert ez is fókuszálja a figyelmet, ezáltal is többet beszélnek a futballról. A Beckham-jelenséghez tudnám ezt hasonlítani. Sok szakember vallja, ha ez a játékos soha többet nem rúg egy egyeneset a labdába, vagy ki sem megy a pályára, akkor is aranyba kellene vésni a nevét, mert minden szerepvállalásával a labdarúgásra irányítja a figyelmet. És ez nagyon fontos a mai világban, amikor óriási a konkurencia a sportpiacon.
– Hogyan kerülhet be egy ilyen testületbe valaki a manapság nem éppen eredményes magyar labdarúgásból?
– Két UEFA-bizottságnak is tagja vagyok, és valószínűleg elégedettek az ott végzett munkámmal. Minden bizonnyal azt is érzékelik, hogy nagyon élvezem a feladatot – nem is tudom, van-e olyan kollégám, aki nálam többször járt meccsen ebben a néhány hétben. Több mint száz válogatott mérkőzésen ültem a kispadon kapitányként vagy edzőként, ami lényegesen több annál, mint egy adminisztratív feltétel teljesítése. Ami pedig a magyar labdarúgást illeti, terveim szerint írok egy könyvet az itteni tapasztalataimból, a jegyzeteimet pedig mind átadom Lothar Matthäusnak, remélem, hasznosítani tudja őket.
– Találkoztak idekint?
– Nem. Azt mondta nekem, tévékommentátorként itt lesz, de minden bizonnyal más mérkőzéseken járt, vagy egyszerűen elkerültük egymást.
– Három leendő vébéselejtezőbeli ellenfelünket is látta. Mik a benyomásai?
– Eddig sem hittem, hogy könnyű lesz ellenük. Ott vannak például a bolgárok. Háromszor is megverték őket, láthatóan lassabban olvassák a játékot, mint mondjuk a nekik váratlanul ötöt rúgó svédek, amúgy kelet-európaiasan egymásra mutogatnak játék közben – mégis milyen kiváló futballisták! A horvátok is életveszélyesek. Talán az egyedüliek a mezőnyben, akik nem használják igazán a széleket, de nekünk nem feltétlen erősségünk a légi párbaj, így a Prsóéknak felívelt labdáktól már most borsózik a hátam. ---- – És akkor még nem is beszéltünk a velük ellentétben továbbjutó svédekről.
– Az egyik legszervezettebben védekező csapat, amelynek van két tarthatatlan csatára Larsson és Ibrahimovic személyében. Ljungberg pedig előszeretettel hatol be az ellenfél védőfala és középpályássora közé, amit igazából csak a hollandok tudtak kezelni ezen az Európa-bajnokságon.
– Apropó, hollandok! Hány csatárral is játszanak valójában? Hárommal vagy csak eggyel, ahogyan Advocaat kritikusai hajtogatják?
– Érdekes az a több egységből létrehozott hadrend, amiben Advocaat szerepelteti a csapatot – egyébként Morten Olsen is valami hasonlóval kísérletezett a dánoknál. A hollandok visszanyúltak a klasszikus vonalszélsőkhöz, ami nekik egyelőre jobban megy, mint a dánoknak – náluk a tehetetlen szélsők miatt a védők is felmentek támadni, kaptak is két gólt gyorsan a csehektől. Viszont ebben a sémában tényleg nincs helye Van Nistelrooy mellett Makaaynak vagy Kluivertnek. Pedig őket is illene hasznosítaniuk.
– Nézzük a versenyben maradt többi csapatot. Görögország?
– Otto Rehhagelnek egy régi módszerrel sikerült meglepnie a világot. A sepregető előtt játszók követő emberfogást alkalmaztak, amit remekül bírtak erővel – a franciák csak ámultak, mit keresnek a nyakukon a görögök.
– A csehek ellen is eredményes lehet ez a taktika?
– Nem vagyok biztos benne. A cseh csapat nagyon együtt van, játékosai nemcsak jól képzettek, de intelligensek is, és a jelek szerint nincs egészségtelen rivalizálás a soraikban. Nedved vezéri szerepe egyértelmű, Rosicky belenyugodott a másodhegedűsségbe, ennek köszönhetően mindig ott van, ahol lennie kell, és ez roppant hasznos a csapat szempontjából.
– Portugália?
– Erős. Szembetűnő viszont, hogy Decónak nincs meg az a komfortérzése a pályán, ami Portóban oly kiváló játékhoz segítette. Ô igazi szervező. Figo lecseréléséért viszont le a kalappal, ehhez óriási bátorság kellett. Ha nem győz a csapat…
– Valami egyértelmű csalódás?
– A németek és a franciák szereplése. Különösen az utóbbiak játéka mondatja azt velem, hogy vége a feltétel nélküli sztárok korszakának. Valahogyan szétesettnek tűntek, érzésem szerint Santininek nem sok befolyása volt a csapatra. De a sztárság önmagában még nem elég.


Nem titkoljuk, Mezey György minden kérdéstől megtalálta a magyar labdarúgáshoz vezető utat. Többször is elfelhősödött a tekintete a megoldhatatlannak látszó gondok, a fel nem ismert érdekazonosság, a hazai szervezetlenség miatt. És mégis: mint mondta, alig várja, hogy otthon legyen, és mehessen Zánkára, ahol az egész országból összeválogatott 12-15 éves srácok részvételével rendeznek tehetségkutató tornát júliusban. "Egy halvány reménysugár, hogy egykor mi is az arcunkat kifestve szurkolhassunk egy ilyen tornán." Így legyen!