Otto szerencséje

Az efféle tehén- és tejmágnásoknál ugyanis abszolúte mindegy, mi a végkifejlet, kizárólag az számít, az illető illik-e abba a forgatókönyvbe, amelynek aktuális fejezete épp megírás alatt áll. Furuiasz regnálása során Rehhagelről nyilván kiderülne, hogy elviselhetetlen feszültséget okozott, midőn első intézkedésként a csapattal utazó kíséret létszámát negyven főről ötre csökkentette, második lépésként pedig az aktuális meccs előtt 48 órával begyűjtette a játékosok mobiltelefonjait. Ehhez megfelelően kemény hangnem társult – azaz, lehet ugyan, hogy az egész földkerekséget meghökkentve Európa legjobbjaként ünnepelték a csapatot vasárnap este, Furuiasznál Otto aligha maradhatna a kispadon. Különben is: csak azért, mert megszervezte a védelmet, elöl pedig beakadt három fejesgól a három ki-ki összecsapáson, ez önmagában nem lehet elég a folytatáshoz. Előbb-utóbb kerülne egy levél is, amelyben Jorgosz Karaguniszék felpanaszolják, mi mindent kellett eltűrniük, s akkor Ottóra lesújtana az istenek haragja.
Vagy így lenne, vagy nem. Ott.
Itt így van. Nálunk a forgatókönyv szerint Pintér Attilának vesznie kellett. A görögöknél elég volt begyűjteni a mobilokat, s német katonákat nevelni belőlük (harcol, fegyelmezett, nem reklamál), az Üllői úton szükség volt szóban és tettben némi alpáriassággal vegyes keménykedésre, plusz egy kis manírra (ima, induló), hogy legyen eredmény. Hogy Pintér Attila joggal próbálta beleverni játékosaiba a Fradi-indulót, azt az elmúlt hét fejleményei is igazolták: alávetettjeinek nem volt elég a dicsfény és a sztárgázsi, jól is akarták érezni magukat, márpedig az edző szokatlan módszerei nem garantálták a szokott langyos meghittséget.
Na ez az, amiért egy ideig nem fogunk előbbre lépni itt, Magyarországon. Egy bajnok- és kupagyőztes csapatnál meg lehet fúrni az edzőt azért, mert: 1. nem úgy viselkedik, ahogy a játékosnak jó; 2. mert a leendő mecénás a saját emberét akarja hozni. Egyik rosszabb, mint a másik. Annál pedig nincs rosszabb, amikor a kettő keveredik. Ezek után a Fradiban, amely most az ország No. 1. csapata, immáron soha, senki sem mehet biztosra, hiszen akkor is lapátra tehető a tréner, ha mindent megnyer.
Ez botrány. És botrány, hogy az elnök ezt megteheti. Elvesztette Várszegi Gábort, túlélte a Kovács Ádám-sagát, most Pintér Attila eliminálását és egy újabb kérdőjeles ügyletet vezényel le.
Olcsó poén volna azzal viccelődni, hogy ha Otto Rehhagel lenne a Fradi trénere, akkor… A furulyási érában oda többé csak nem normális vagy nagyon bátor edző teszi be a lábát..