A történelem árnyékában

"Nem feledkezhetünk meg az udvariasságról, tisztelnünk kell az ellenfelet! A nagy csapatok elegánsan nyernek és emelt fővel veszítenek" - adott iránymutatást a politika a vezető napilapján keresztül. Csendben azt is hozzátette: ami a szombati Kína-Japán Ázsia-bajnoki döntőn történik, annak az egész világ szem- és fültanúja lesz. Négy évvel a pekingi olimpia előtt nagyon nem mindegy, mi látszik, mi hallatszik.
A két ázsiai nagyhatalom földrajzi helyzeténél fogva sokszor összeütközésbe került az évszázadok során. A kínaiak most elsősorban a második világháború előtti és alatti japán megszállás kegyetlenségeit dörgölik a szomszéd orra alá, és a sebek még nem gyógyultak be annyira, hogy egy kellően nagy téttel bíró futballmeccs kapcsán ne lehetne feltépni őket. A japánok bármerre jártak a kontinenstorna heteiben, kaptak hideget-meleget, a legkevesebb, hogy kifütyülték a himnuszukat - az eddigiek tükrében nehezen hihető, hogy a központi akarat képes lesz a sport keretei között tartani a szombati eseményeket.

Egy nappal korábban Kína tokiói nagykövete megígérte a japán vezetőknek, hogy a kínai hatóságok féken tartják a drukkerek vadabb osztagait, ám hiába a 6000 fős rendőrségi, rohamrendőrségi, katonai kontingens, a vendégek óvatosságra intik honfitársaikat. Japán pekingi nagykövete visszafogott viselkedésre, az ellentranszparensek otthon hagyására kérte a japán szurkolókat - no meg figyelmeztette őket, eszükbe ne jusson a csapat hagyományos kék mezében kimenni az utcára.
Kérdés, hogy ebben a hangzavarban meddig hallatszik el a két messziről jött szövetségi kapitány hangja. A japánokat dirigáló brazil Zico szerint a foci a "béke szimbóluma", mire Arie Haan, a kínaiak holland vezére hevesen bólogat, hogy "igen, igen, a labdarúgásban az a jó, hogy mindenki megtalálhatja benne az örömét". Ami a meccset illeti, mindketten biztosak abban, hogy a két csapat presztízscsatája remek játékot hoz, és mindketten bíznak abban, hogy tanítványaik ráteszik a kezüket a kupára. Bár Haan a két elveszített vb-döntő (1974, 1978) emlékeit felidézve azért hozzátette: "Nagyon messze még az a kupa attól, hogy megérinthessük…"
A kínai játékosok közül a sérüléssel küzdő kapitány, Li Vej-feng abban látja a döntő lényegét, hogy Kínának éppen ez a győzelem hiányzik ahhoz, hogy a világfutballban egy szinten kezeljék Japánnal. S ha valaki azt hinné, hogy a vendégek tartanak az ellenséges légkörtől, az értékelje át álláspontját Nakamura Sunszuke nyilatkozata olvastán. "Örülünk, hogy nem Irán, hanem Kína ellen játszhatunk. Szükségünk van a nézők gyűlöletére, mert abból még több erőt meríthetünk. Különben is, mi ez a pfujozás ahhoz képest, hogy Olaszországban néha még be is dobálnak mindenfélét a pályára?" - húzta el a száját a Reggina légiósa.

---- I ---- B