Athén: az akarat diadala?

Az idei athéni olimpia várhatóan szintén a kettősségek jegyében zajlik majd. Vita nem férhet ahhoz, hogy az olimpiai eszmével való eggyé válás sehol máshol nem lehetne ilyen tökéletes, de mégis elképzelhető, hogy a játékok nem erről, hanem a rendezési nehézségekről lesznek emlékezetesek. Jacques Rogge, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elnöke maga mondta korábban, hogy valószínűleg nem minden idők legjobb ötkarikás ünnepét látjuk majd, hétfőn aztán Athénban, az olimpiai faluban már úgy nyilatkozott: a görögök bizonyítottak a kétkedőknek. Az ország lakóiról süt az akarás, s az athéni repülőtér termináljából kilépve azonnal láthatja az ember, hogy a hellén főváros mennyire várja már a rajtot. "Welcome home", vagyis Isten hozott otthon - ez az üdvözlet fogadja az olimpiára érkezőket, jelezvén, hogy az ötkarikás játékok hazájában vagyunk. Szinte kivétel nélkül minden reklámtábla az olimpiával kapcsolatos, lépten-nyomon a játékok logójába, színeibe ütközik a látogató, ahogy a Marathónból Athénba vezető legendás útvonal, a maratoni futásnak otthont adó főút is ötkarikákkal van felfestve.

Elég-e azonban a lelkesedés? A repülőtéren a padlóra ragasztott aranyos lábnyomok kalauzolják az olimpiai családtagjait, de érkezésünkkor éppen összeomlott a számítógépes rendszer, ezért nem tudták érvényesíteni az akkreditációkat; a sajtófaluban számtalan önkéntes buzgólkodik, de legalább félórába telik nekik szobaszám alapján megtalálni egy szobát - s még el sem kezdődött a nagyüzem. A görögök már visszaszámolnak, s valóban nem árt a naptárra pillantani: szerdán már útjára indul a labda a futballtornán, pénteken pedig a megnyitó ünnepséggel hivatalosan is megkezdődnek a XXVIII. nyári olimpiai játékok. Higgyünk az olimpai eszmében, s akkor hihetjük azt is: a házigazdák hite és akarata minden gondon, problémán felülemelkedik.