Utolsó vacsora Vácott

Akad, akinek szüksége van arra, hogy mindent ugyanúgy tegyen, van, akinek nincs. Férfi pólóválogatottunk az utóbbi csoportba soroltatik, hiszen a Kemény-legénység nem követett semmiféle hagyományt az utolsó felkészülési eseményt tekintve: a váci strandon - természetesen telt ház előtt - a szeptemberi korosztályos Európa-bajnokságra hangoló juniorválogatott ellen vívott bemutatómérkőzést. Afféle hamisítatlan strandhangulattól övezve rágták át még egyszer a címvédő együttes tagjai a különféle figurákat, amelyek elvben az athéni remeklés keretét adják. Természetesen akadt még rontás - nem bőven, hál’ Istennek -, tán a leglátványosabb Kiss Gergő fölélövése volt, amely igen szerencsétlen módon épp egy, az öltöző felé tartó idős fürdőzőt talált telibe, aki aztán a gyepre zuhanva morfondírozhatott el azon, hogy a lövőerő már közelít ahhoz, ami egy olimpián elvárható.



Egyszóval az összkép kezd arra hasonlítani, ami egy ilyen esemény előtt kívánatos, arról pedig, hogy a csapat hangulata is megfelelő, valahol a szlovák határ közelében, Kóspallagon túl, az erdő mélyén győződhetett meg a szemlélődő. Ide, erre az egészen varázslatos helyre várta a Szent Orbán fogadó tulajdonosa, Csillag Pál a gárda tagjait az indulás előtti utolsó közös vacsorára. A Váctól félórányi autóútra fekvő hotel és étterem hatalmas kertjében lángon sült húsok és zöldségek kerültek fiaink elé a masszív faasztalokra, avagy még egyszer, utoljára ki lehetett engedni a gőzt a grill füstje mellett.
Aztán ha a láng fellobban Athénban, a most olykor a távolba révedő tekinteteket már nem lehet levenni a szent célról.