Mincza: Tudom, mit értem el

"Valóban, el voltam keseredve - mondta a csapatban kétszeres világbajnok vívó. - Egyetlen tuson múlt a finálé Laura Flessel ellen, nagyon közel voltam hozzá, és főleg az bosszantott, hogy végig azt éreztem, hogy meg tudom csinálni. Most már, hogy egyet aludtam rá, sokkal jobbnak látom a helyzetet, nem bánt annyira. Persze nem könnyű azt feldolgozni, hogy csak egy találat hiányzott, de közel sem vagyok összetörve emiatt, most már örülök annak is, hogy ott lehettem a legjobb négy között az olimpián."

Felvetjük Minczának: többek véleménye szerint ő vívott legjobban a selejtezőkben, Szabó Bence szövetségi kapitány például a sors igazságtalanságának nevezte, hogy nem szerzett érmet. "Én is úgy éreztem, hogy jól ment, nagyon koncentráltan, összeszedetten vívtam. De kellett is, mert az olimpián nincsen könnyű asszó, az elődöntő előtt keményen megdolgoztam a koreai Kim Hi Dzsong és a német Heidemann ellen is, előbbi a koreai csapat befejező embere, utóbbi pedig nagyon fiúsan, keményen vív, egyéniben még nem is találkoztunk. Az érmet én is sajnálom, s bár az igaz, hogy a közvélemény főleg az érmesekre emlékszik, én mégis elsősorban magamért vívok, a hozzám közel állók velem együtt tudják, mit teljesítettem, s ez a fontos. De a közönség itt a csarnokban fantasztikus volt, a bevonulásnál leírhatatlan üdvözlés fogadott, s bár közben csak a vívásra figyeltem, nagyon jó volt hallani az üdvrivalgást a bevitt tusok után. Atlantában és Sydneyben is ott voltam, de a nagy távolságok miatt ott nem volt ennyi magyar, s most teljesen úgy éreztem magam, mintha a budapesti világbajnokságon lennék. Tudom, hogy sokan bíztak a magyar házidöntőben, de mi Nagy Timivel nem foglalkoztunk ezzel, verseny közben mindig csak a következő asszóra gondolunk."

S hogy belefér-e még egy olimpia a pályafutásába? "Timihez hasonlóan én sem hiszem, hogy ott leszek Pekingben. Fizikálisan még fel tudnék készülni, mert a testétől többet tud követelni az ember, de idegileg már nem bírnám végig a versenyeket, az állandó feszültséget, összpontosítást, folyton figyelni arra, hogy mit eszek, mit iszok... Ez az utolsó olimpiám, de még nincs vége, hiszen vissza van még a csapatverseny. Nagyon össze kell kapnunk magunkat, mert azért az egyéni nagyon sokat kivett belőlünk, főleg Timiből és belőlem. Már az első meccsen a kanadaiak ellen sem lesz könnyű, utána meg valószínűleg az oroszokkal játszunk, akik a legjobbak, de mindent megteszünk azért, hogy itt is jól szerepeljünk."