Négy év - egy napért

Az eső zuhogott, egyre csak zuhogott. Balogh Gáborral bandukoltunk lefelé a KSI mögötti atlétikai pályáról, ahol negyedórával korábban nyert újabb országos bajnoki címet. Beszélgettünk sok mindenről, hogy mindegy, mennyire rohadt egy idő van, mert ha hőség is várja Athénban, mindenkinek egyformán melege lesz. "Tudod, azon a napon egyetlen dolog számít: a fej. Az dönt. Semmi más. Én éppen ezért nem mondok semmit. Nem ígérek semmit. Nem érdekel, hányadik leszek, a legfontosabb, hogy kihozzam a maximumot, az meg kiderül, mire lesz elég."Tegnap a nyolcadik helyre.Balogh Gabiék sportágában ez a leggyilkosabb. Sydneyben megszerezte az ezüstérmet, ám előtte és utána bizonyította a világbajnokságon, hogy képes a csúcsra érni. De hogy az olimpiai aranyat is magáénak tudhassa, arra négy évet kellett várnia. Azzal a tudattal, hogy arra a napra kell kihegyeznie magát. Nincs másik száma. Nincs másik meccse. Augusztus 26. Nem 25. és nem 27. Lehet, hogy szerdán leiskolázta volna a mezőnyt. Lehet, hogy pénteken is. A 2004-es versenyt azonban csütörtökön rendezték.És most valahogy nem ment neki. Rosszul lőtt, rosszul vívott, rosszul úszott. És ezek után, míg a többség bontotta a pályát, ő majdnem hibátlanul lovagolt, azaz épp a legrizikósabb számban parádézott, míg az erősebbekben gyengén teljesített. Verhette a fejét a falba - a fejét, amely nem működött. Ma valahogy nem.Amiben az a legborzasztóbb, hogy ő is, mi is tisztában vagyunk vele: működhetett volna az az agy. Mert szokott. Balogh nem egyszer és nem kétszer mutatta meg, milyen fantasztikusan jó öttusázó. A világ egyik legjobbja. Tegnap reggel kilenc és este hat óra között csak a nyolcadik legjobbnak bizonyult - de már tíz, legkésőbb fél tizenkettő tájban sejtette: az álom semmivé lett.Néhány rossz mozdulat - javítani csak négy év múlva lehet.Női kézilabdázóink számára Sydney után megadatott a lehetőség, több felvonásban. És a gárda sajnos sokadszor is bebizonyította: sosem lesz képes kitörni a trónkövetelő szerepköréből. Mert hiába vezetnek néggyel, meg öttel, az igazán fontos meccsek végén mindig a mieink nézik könnyes szemmel a túlsó térfélen viháncoló vetélytársat.Balogh Gábornak csak egyszer, egyetlenegyszer adatott volna meg, hogy száz ponttal vezessen egy olimpián… Mégis, róla inkább elhiszem, hogy arannyá változtathatja a sydneyi ezüstöt.Pedig Pekingben is csak egy napja lesz rá.Augusztus 26.
Magyarországról jelentjük

Augusztus 25.
A sors ajándéka

Augusztus 24.
Olümpiai játékoksz

Augusztus 23.
Mondjatok valamit!

Augusztus 22.
Baltával atommagot

Augusztus 21.
Egy skeetbarát ország

Augusztus 19.
Súlyos eset

Augusztus 18.
Pontok és vesszők

Augusztus 17.
Csak egy lövés

Augusztus 16.
A példakép

Augusztus 15.
A válasz: nem

Augusztus 14.
Az istenek a helyükre estek