Érmesek egy buszban

Természetesen jól felszerelkezve fényképezőgépekkel, videokamerákkal és természetesen autogramfüzetekkel. Aztán szép sorjában jöttek is az érmesek. Cseh Lászlót ütemes taps fogadta, Gyurta Dánielt tapsvihar. Nemcsik Zsolt teljesítménye előtt is fejet hajtott a tömeg, ő pedig megköszönte az őt biztatóknak a segítséget. Majd jött az ezüstérmes női kajak négyes, és szép sorjában a többi érmes, végül pedig a bajnokok. Óriáskivetítőn lejátszották a döntők utolsó perceit és az azt követő örömöt, ünneplést. Nagy Tímeától például megtudtuk, hogy azért várt néhány másodpercet a győztes tus után az örömködéssel, hogy ellenfelének ne okozzon nagy fájdalmat. A kapott luficsokrát amúgy nem engedte a levegőbe, hanem a színpadról leszaladva egy pici leány kezébe adta. Majd jött a sportlövő Igaly Diána, a kajak négyest Storcz Botond, a vízilabdacsapatot a Steinmetz testvérek, Kiss Gergely és a kapitány, Kemény Dénes képviselte. Vörös Zsuzsa szemei árulkodtak: bizony meghatódott, amint a bejátszáson önmaga célba érkezését nézte, és a dicsérő szavakat hallgatta. Több hiányzó is akadt a nagy nevek között, Majoros István és Janics Natasa sem tudott eljönni. Bizony szép volt látni együtt a sok kiválóságot. A lufik elszálltak ugyan, de a dicsőség megmaradt, az aláírásokat pedig talán még azóta is szüntelenül osztogatják olimpikonjaink valahol a Váci út környékén…