Olimpiai különdíjat érdemelne

- Sajnos a satu nem működött eléggé jól Dokturisvili ellen… - mondja önkritikusan Berzicza.
- Egyetlen hajszálon múlt. Mi történt?
- Jól éreztem magam a bőrömben Athénban, remek volt a hangulat a csapatnál. Úgy gondoltam, sokkal jobb formában vagyok, mint Sydneyben, ahol nyögvenyelősen ment a birkózás. Az első meccsemen az üzbég Dokturisvilit meccs közben nagyon könnyedén megpörgettem. Kettő egyre vezetett hat perc után, az összekapaszkodásból én jöttem ki jól, egyenlítettem. Úgy éreztem, megint megpörgetem, és kész, vége a meccsnek. Elindítottam a pörgetést, tutinak tűnt az akció. Megkontrázott, és alatta maradtam. Ô nyert. Mit mondjak, csúnyán meglepett. Nem birkóztam vele még soha, a vébén sem indult, nem nagyon ismertük. Persze tudtuk, hogy jó birkózó, hiszen néhány éve Eb-t nyert, igaz, még a hatvankilenc kilóban, de azért nem számított esélyesnek.
- Ehhez képest megnyerte az olimpiát…

- Ne is mondja… Majd felrobbantam. Simán begyalogolhattam volna a négy közé. A négyes csoportunkban az azeri Aszlanov megsérült, a görög Kolicopulosz pedig ha hazai közönség előtt megveri az üzbéget, én jutok tovább. Képzelheti, mit éreztem, amikor láttam, hogy a görögök örmény edzője megbeszéli az üzbégekkel, hogy exhonfitársi szolidaritásból leadja a meccset. De persze elsősorban nem ezen múlt. Úgy látszik, ez a sorsom az olimpiákon.
- Ha jól tudom, Atlantában is a majdani bajnoktól, a kubai Filiberto Azcuytól kapott ki, és Sydneyben is a későbbi aranyérmes, az orosz Murat Kardanov állította meg, ráadásul ő is szoros csatában, egyetlen ponttal. Úgy látszik, aki önt legyőzi, az bajnok lesz.
- Úgy tűnik, ez a specialitásom. Sokan mondták már, hogy járna nekem egy különdíj.
- Hogyan tovább?

- Jó néhány éve annak, hogy érmet nyertem, és azóta sehogyan sem akar újból összejönni a siker. Mindig hiányzik egy vagy több hajszál. Az igazat megvallva, belefásultam. Mondanom sem kell, rendkívüli módon utálom a fogyasztást. Birkózni, edzeni imádok, most is hiányzik már a mozgás, úgyhogy erősítek, két hete pedig végre megkezdődött a felkészülés az október végi csapatbajnokságra. Csak fogyasztani ne kellene, Athén előtt is kis túlzással úgy éreztem, hogy halál közeli állapotban voltam. Kell valami töréspont a pályafutásomban, ami megszakítja a monotóniát, épp ezért úgy döntöttem, hogy a nyolcvannégy kilóban folytatom a birkózást. Nem lesz könnyű, oda meg be kell erősödnöm, idehaza és külföldön is erős a konkurencia, de megpróbálom. Athénban a nyolcvannégy kiló dobogóján mindhárom birkózó a hetvennégyből erősödött meg. Monotónia ellen még az is nagyszerű hír, hogy Budapesten lesz a jövő évi vébé, ez extramotiváció, ami miatt mindenképpen érdemes folytatni. Az új szabályok is megbolygatják majd az állóvizet, úgyhogy optimista vagyok. Szóval amíg úgy érzem, hogy szeretek birkózni, és éhes vagyok a sikerre, addig folytatom. Tiszta lappal, nulláról indulok. És még valami, ami inkább magánjellegű, de mindenképp kiváló a fásultság ellen.
- Kíváncsian hallgatom…
- A barátnőm, Ripli Zsuzsanna október elején megnyerte a Playmate-választást. Hirtelen sok kötelezettsége lett, futkosunk ide-oda, én meg segítek neki. Jól jött ez a siker a "családban", legalább ő nyert valamit az idén…