Csak a Copa hiányzott

A 22 éves tehetség példája jó alkalmat kínál arra, hogy elmélkedjünk kicsit a dél-amerikai, azon belül is a brazil labdarúgók sorsán. Voltaképpen egyáltalán nem könnyű nekik becserkészni az Aranylabdát. Mert mi kell ahhoz, hogy valakiről mint a díjra esélyesről beszéljenek? Jó teljesítmény a klubcsapatban - ez eddig rendben van, a San Siróban nem lehetetlen kiemelkedőt nyújtani -, valamint némi villogás a válogatottban. Ami jóval nehezebb, mert ha éppen nincs világbajnokság, az aranyzöld nemzeti tizenegy manapság már nem feltétlenül a legerősebb összeállításában szerepel.
Lássuk Kaká esetét: hazája ebben az évben erősen tartalékos kerettel is megnyerte a szubkontinens válogatottjainak tornáját, a Copa Américát. Nincs okunk feltételezni, hogy ha az Európa egyik legerősebb együttesében osztogató játékos ott lett volna Peruban, a selecao lemaradt volna az aranyról - és ha hat, klasszisnak bajosan nevezhető görög futballistának elég volt az Eb-győzelem az ötvenes listára való felkerüléshez, Kakát a Copa-diadal akár az Aranylabda közelébe repíthette volna.

De hát a válogatott sajnos zűrös ügy a brazilok számára (is). Országuk szövetsége és a legnagyobb itteni egyesületek állandóan marakodnak rajtuk, ami néha félreértésekhez vezet. Emlékezhetünk, nemrég éppen emberünket száműzte egy mérkőzés erejéig - Didával, Cafúval, Zé Robertóval egyetemben - Carlos Alberto Parriera szövetségi kapitány, "megtorlásul" azért, hogy munkadója nem engedte el az egyik selejtezőre. A Copát meg avégett hagyta ki - sejthetően szintén a klubvezetők sugalmazására -, hogy a hosszú szezon után jusson ideje a pihenésre.
Persze sajnálni azért nem kell őt, történtek vele jó dolgok is az idén. Kezdődött azzal, hogy valamikor az év elején a brazilokkal egyébként enyhén szólva nem kivételező edzője, Carlo Ancelotti egy nyilatkozatában Michel Platinihez hasonlította, márpedig Olaszországban ez egyike a lehető legnagyobb elismeréseknek. "Nemcsak remekül irányít, de sok gólt is szerez" - indokolta bókját a tréner.
A dicséret nem szállt a piros-feketék kezdőcsapatából Rui Costát lassan végképp kiszorító srác fejébe. Megjegyzendő, nem is állt volna jól neki, hiszen a nagyszerű, bajnoki címet hozó tavasz után az új idényt valamelyest visszafogottabban kezdte. Eddig mindössze kétszer talált be a Serie A-ban (igaz, a jelenlegi Sevcsenko mellett nehéz e műfajban szóhoz jutni…), de formájának javulását máris jelzi a Bajnokok Ligája-találkozón, a Sahtar Donecknek a minap berámolt dupla.

---- T ---- &