Ronaldónak volt fenomenálisabb éve

Az sem kevés persze, csak hát ha végigböngésszük Ronaldo kisregény-hosszúságú eredménylistáját, láthatjuk, hogy korábban - leszámítva azt a néhány szezont, amikor az orvostudomány legnagyobb szaktekintélyei próbálták rendbe hozni makacs térdsérülését - szinte minden évben nyert valamit. Az Aranylabda-szavazás idei listájára voltaképp csupán megszokásból tehették fel az illetékesek (amivel természetesen nincsen egyedül, nagyon sok az az ötven hely). A rend kedvéért azért említsük meg, könnyen zsebre vághatott volna egy aranyérmet 2004-ben is, ha vállalja a Copa América-szereplést, de ő inkább pihent, egyébként teljesen érthetően.

Ha már a hosszú sérülését említettük az imént: a Fenoménnak becézett Ronaldo idei teljesítményének értékelését nem lehet elválasztani e karrierjében vízválasztónak számító időszaktól. Akik azt hangoztatták, hogy ilyen hosszú kihagyás után a brazilok szeme fénye sohasem lesz a régi, egy időre elhallgattak ugyan, amikor tavalyelőtt nyolc találattal vb-gólkirály lett, de azóta ismét gyakran emlegetik a formahanyatlást. Felhánytorgatják, hogy a Barcelonában sokkal aktívabban játszott, időnként a felezővonaltól indulva kígyózott a hálóig, most azonban pusztán a legszorosabb értelemben vett befejező csatárként működik, ha nem tömik jó labdákkal, ritkán talál be. Nem szólva arról, hogy míg 1997-ben 34, addig legutóbb "mindössze" 23 góllal végzett a spanyol eredményességi rangsor élén.

Mindezt nehéz volna cáfolni, amint szintén kétségtelen, hogy már nem az a vezéregyéniség, aki egykor volt. Annak idején, mondhatni, egyszemélyes támadósorként, a hátán vitte a rapszodikusan produkáló Barcát a KEK-győzelemig és a 102 szerzett góllal kiharcolt bajnoki ezüstig, ezzel szemben a mostani, csillagokkal telezsúfolt Real Madridot ő sem tudta megmenteni az őszi mélyrepüléstől. Beszédes adat, hogy szeptemberben klubja hat, zsinórban lejátszott találkozóján nem találta meg a kapuig vezető utat.

Nem lenne tisztességes ugyanakkor, ha csupa rosszat írnánk róla, elvégre az utóbbi időben kezd beindulni, a ligában kettőt vágott az Albacetének, majd a Levanténak, asszisztokat is jegyzett, és úgy tűnik, egyre jobban megérti magát Michael Owennel.

S ne feledjük, az idén a brazil válogatott örök-góllövőlistáján ugyancsak nagyot lépett előre: megelőzte Romáriót, vagyis már csak Pelé áll előtte a sorban. Igaz, ha az első helyre pályázik, össze kell kapnia magát, mert a Fekete Gyöngyszem 21 gólos előnnyel vezet előtte. ---- A ---- &