Üres puttony

Az eredménytelenül zárult népszavazást felvezető kampányban számtalanszor elhangzott, hogy vegyük saját kezünkbe sorsunk, fogjunk össze, s ne feledjük: magyarnak lenni jó!Igen, valóban jó magyarnak lenni, például akkor - és most csak lapunk szűkebb szféráját veszem -, ha a magyar sportolók tiszteletére játszszák el a Himnuszt az olimpián vagy más világversenyen, ha a magyar futballisták neves ellenfelet gyűrnek le (nem is olyan régen a háromszoros világbajnok Németországot fektettük két vállra!), vagy akkor, amikor egy fiatalember az utolsó pillanatig harcban áll a sakkvilágbajnoki címért.De mondok mást: akkor is jó magyarnak lenni, amikor nagy küzdelemben csak ezüstérmes lesz valamelyik klasszisunk, amikor emelt fővel jöhetnek le labdarúgóink egy vesztes meccs után, vagy amikor Lékó Péternek végül gratulálnia kell Vlagyimir Kramnyiknak.Magasztos, felemelő pillanatok, érdemes lenne ezeket olyankor is az illetékeseknek az emlékezetükbe idézni, amikor piti, önös, napi érdekből sportlétesítmények sorsáról vagy éppen költségvetésről döntenek.Mert milyen szép is, amikor magyar sportszövetség magyar sportdiplomatát próbál megbuktatni, vagy amikor magyar sportoló és magyar sportvezető egymásra keni a sarat doppingügyben. Az egyik nemzetről szónokol, a másik pénzről, de közösen hagyják lerohadni a nemzeti vagyont jelentő sportingatlanokat: pályákat és csarnokokat, vízitelepeket és edzőtáborokat, a földi halandók meg előbb csak csóválják a fejüket, utóbb meg azon törik, kinek és miért lehet ez jó. (Nemegyszer egy-egy nyomott árú, százmilliós ingatlanbiznisz után még tudjuk is a választ...)A költségvetés pedig - nos, az külön fejezet. Éppen azt játsszák el velünk most, mint a piaci zöldségárus. A kétszáz forintos termék ártáblájára nagy számokkal ráírja a háromszázat, áthúzza, és aláfirkálja a kétszázötvenet. A buta vásárló meg örül, hogy ötven forint árengedménnyel jutott hozzá a karfiolhoz. Ugyanez történik velünk, csak fordítva. Előbb rendkívül vastag ceruzával húzták meg a sportra szánt pénzeket, majd nagylelkűen megemelték, s még el is várnák, hogy ünnepeljünk, pedig még mindig messze vagyunk a tavalyi vagy tavalyelőtti büdzsé számaitól. És nyilván még az eddigi sikereket is elvárnák. Vagy ha nem teljesít a megszokott színvonalon a magyar sport, jönnek az újabb elvonások.Kicsit olyan ez, mint a most, Miklós-nap környékén aktuális - bár rettenetesen morbid - vicc.A Mikulás Szomáliába látogat, és elborzadva látja a sok csontsovány gyereket. Szomorúan kérdi meg tőlük:- Miért vagytok ilyen soványak?- Mert nem eszünk rendesen.- Ja, aki nem eszik rendesen, annak édesség sincs…