Adriano: úton a legnagyobbak felé

A brazil gólzsák nevével persze már korábban is találkozhattunk, hiszen idestova három éve a Serie A-ban futballozik, de az idén valósággal elkápráztatta az olasz közvéleményt (no meg persze a finnyás brazil szurkolókat is, ha mással nem, hát azzal, amit a Copa Américán mutatott). Mielőtt azonban rátérnénk ez évi teljesítménye méltatására, érdemes megismerkedni a múltjával, amely egyébként nem túl gazdag, tekintve, hogy emberünk még 23 éves sincs. Sokan mégis a világ leendő legjobb játékosát látják benne.


Története a jól ismert szegény, a favelákban lakó család motívumával kezdődik, sőt még azzal sem lóg ki az átlagból, hogy gyerekkorában kedvence, az ország legnépszerűbb csapata, a Flamengo volt, példaképe pedig az akkoriban éppen a csúcson lévő Zico. Adriano ugyanakkor jóval szűkebb körbe lépett be, amikor a Fla játékosa lett, sőt a piros-feketékkel a riói állami bajnokságot is megnyerte. Közben U17-es világbajnok, majd U20-as kontinensbajnok lett, ami elég volt ahhoz, hogy az Inter "fejvadászai" meg se álljanak vele Milánóig.

A 2001-es Santiago Bernabéu-kupán mutatkozott be, nyolc perccel a becserélése után elemi erejű szabadrúgásból megszerezte első gólját, amellyel az Inter 2-1-re megverte a házigazda Real Madridot. (Ebben a műfajban már otthon is jeleskedett, a Flamengóban annak idején egy góllal és három assziszttal debütált, de akkor csak öt percre volt szüksége ahhoz, hogy a kapuba találjon.) Ám a mesés kezdés dacára sokáig nem tudott gyökeret verni az Interben, első idényében nyolc bajnokin lépett pályára, és csupán egyszer volt eredményes.
Ekkor a kék-fekete egylet döntéshozói kölcsönadták a Fiorentinának, ahol 15 mérkőzésen hatszor talált be. Az Inter hívei a megmondhatói: félő volt, hogy a jobbnál jobb labdarúgók elkótyavetyélésében egy ideje élen járó klub könnyű szívvel lemond róla, és lám, néhány hónap múlva már a Parmának adták kölcsön. Nem adták azonban el, és amit a Parmában művelt, az meggyőzte az illetékeseket, hogy letelt az akklimatizációs időszak.

Nyáron tehát visszavitték a San Siróba, egyúttal a válogatottban is óriási kiugrási lehetőséget kapott: a Copa Américán a legnagyobb csillagok nélkül harcba szálló selecaóban ő lett az első számú gólfelelős. Annál jobban, ahogy ő tette, nehéz lett volna teljesíteni a feladatot, hét találatával ugyanis gólkirály lett a tornán, az argentinok elleni döntőn az utolsó pillanatokban egyenlített. Nincs híján a kellő józanságnak sem, nem követel magának biztos helyet a nemzeti tizenegyben. "Örülök, hogy Parreira kapitány terveiben szerepelek, nekem ennyi egyelőre elég. Megpróbálok megragadni a kezdőben, de van időm, fiatal vagyok" - mondta bölcsen.
Végezetül lássunk néhány döbbenetes Adriano-adatot 2004-ből. A válogatottban nyolcszor ugrasztotta talpra honfitársait, a Serie A-ban 30 találkozón 22-szer talált a kapuba, a Bajnokok Ligájában (a selejtezőkkel együtt) hat összecsapáson hét gólt szerzett - ebből egyet tizenegyesből. Nem csoda, hogy Roberto Mancini vezetőedző Adrianót húsz tétmeccse során csupán egyszer cserélte le. ---- T ---- &