Ronaldinho: a játék öröméért

- Ha csak a Barcelona jelenlegi keretét vesszük szemügyre, láthatjuk, hogy számos olyan játékos van, aki a korosztályos nemzetközi tornákon tűnt fel - akárcsak ön hét évvel ezelőtt. Valóban ilyen fontosak ezek a viadalok?
- Igen. De nem pusztán azért, mert mindenki a legjobbakkal kerül szembe a vele egykorúak közül, hanem mert megtanul együtt létezni a csapattársaival. Aztán felmérhetetlen haszna van ama tapasztalatnak, amelyet a többiek játékának figyelése nyújt.
- Úgy látszik, önnek is segített, hogy beilleszkedjen az európai labdarúgásba.

- Bizony, a dél-amerikaiaknak sokszor nehéz ideát, mert teljesen más a két kultúra. Emlékszem, amikor Párizsba kerültem, a nyelv és a szokások különbözősége mellett az eltérő játékstílussal is meg kellett birkóznom. Persze sokat számít, milyen a fogadtatás. Barcelonában fantasztikus volt, azonnal otthon éreztem magam, tudtam, hogy megtaláltam a helyem. Ezt a klubot már azelőtt imádtam, mielőtt magamra húztam volna a mezét.
- Mit érez kétezer-négy kiemelkedő eseményének a saját szempontjából?
- Számomra annyi remek momentuma volt az évnek, hogy nem tudok egyet kiválasztani. Sok gólt szereztem, köztük néhány jelentőset is - talán az emelkedik ki, amelyet a Milannak a Bajnokok Ligájában lőttem -, pedig sokkal inkább előkészítőnek tekintem magam, mint befejezőnek. Az előző évad második fele is jól sikerült, a lendületét erre az idényre is át tudtuk menteni. A játék öröméért futballozunk, márpedig ilyenkor érzi az ember, hogy jól mennek a dolgok.
- Nyáron Haitin járt a brazil nemzeti együttessel, "békemeccset" játszani a polgárháború sújtotta országban. Az ott készült felvételeken látszik, nagyon meghatotta a rajongás, amely körülvette a világbajnokokat.
- Más volt, mint amit az ember normális körülmények között várna egy ilyen eseménytől, nehéz is szavakba önteni. Abban az országban szörnyű nehézségekkel küzdenek az emberek, jólesett egy kicsit elfeledtetni velük a nyomorúságot. Tényleg megindító élmény volt.
- Ön a negyedik a sorban Romário, Ronaldo és Rivaldo után, akik mind a Barcelona brazil légiósai voltak, és mind megkapták a FIFA Év játékosa díját. Mit jelent önnek az elismerés?
- Hogy is mondjam? Huszonnégy éves vagyok, akiket pedig felsorolt, a példaképeim voltak, sőt most is azok. Hihetetlen, hogy a nyomdokaikba léptem, ráadásul két olyan labdarúgóval az oldalamon, mint Henry és Sevcsenko.
- A Barca elég gyenge éveken van túl, de most, úgy tűnik, megtalálta azt a vezéregyéniséget, akire szüksége van. Az ön lelkesedése a többieket is mintha magával ragadná.
- Nem gondolom, hogy ez csak rajtam múlna. Akkor érkeztem, amikor rengeteg változás ment végbe az egyesületnél, új vezetők és futballisták jöttek.
- Mindenki azt mondja, nagyon kedves fickó. Nem találja nehéznek a sztárlétet?
- Nem tekintem magam sztárnak. Fiatal játékos vagyok, akinek bőven van még tanulni- és tennivalója.
- Mit csinál a szabadidejében?
- Szeretek a családommal lenni és zenét hallgatni.
- Ha jól emlékszünk, a két évvel ezelőtti világbajnokságon a brazil válogatott buszán ön dobolt.
- Mit csináljak, imádom a zenét, különösen az ütős hangszereket. Mindegy milyen, csak dob legyen, szívesen játszom is rajta. Szerencsére a brazil barátaim gyakran koncerteznek Barcelonában, rendszeresen elmegyek meghallgatni őket.
- Jó néhány honfitársa van a keretben: Edmílson, Sylvinho, Motta, Belletti, Deco. Eljárnak együtt?
- Nem jellemző, mert egyébként is sokat vagyunk együtt. A csapat elég gyakran ebédel közösen.
- Meglesz két év múlva Brazília hatodik vébéaranya?
- Remélem. A legutóbbi tornán győztes társulat magja együtt maradt, biztatóan állunk a selejtezőkön, és egyre jobban megértjük egymást.Az első helyért öt, a másodikért három, a harmadikért egy pont jár. ---- N ---- &