Nagyszájú kislányból lett nagy játékos

"Örülök, hogy ő is ott lesz a közelemben, ám amint elkezdődik a meccs, nincs barátság, nincs pardon, ő az ellenfél játékosa, velem szemben áll majd. A találkozó közben nem is fogom ismerni"-- reflektál a Magyar Röplabdaszövetség díjazottja, 2004 legjobb női játékosa, Czakó Mária. Iménti mondata árulkodó jellegű: kevés nála profibb gondolkodású hölgyet vélünk felfedezni a magyar röplabdapályákon. No igen, aki hét évet húzott le légiósként, aki belekóstolt az olasz pontvadászatba is…

"Húszéves voltam, amikor nekiindultam szerencsét próbálni. Játszottam Ausztriában, Németországban, majd Olaszországban is, sokat tapasztaltam, rutinosabb lettem. Mindazonáltal az alapokat itthon tettem le, Egerben az edzőm, Kasziba István csinált belőlem kész játékost. Leginkább agyilag tett rendbe. Szabadszájú, önfejű, öntörvényű leányzó voltam, ha azt mondta valaki, hogy fekete, rögtön fehérrel válaszoltam. Nem voltam könnyű eset, a mester erélyesen bánt velem, sokat köszönhetek neki" - emlékszik vissza a kiváló ütő, aki az akkori magyar bajnokságot remek sorozatnak titulálta. Öt-hat egyforma képességű csapat, ádáz, kiszámíthatatlan küzdelem. Mégis, úgy gondolta, kipróbálja magát külföldön. Számításai beváltak, szakmailag és anyagilag is megérte a váltás, két és fél évvel ezelőtt sokakat meglepve mégis hazatért. Hogy miért? Hallgassuk csak!

"Voltak, akik azt hitték, a honvágy miatt, de nem így volt. Egész egyszerűen rádöbbentem, nem minden a pénz. Nem olyan leányálom a légiósélet, mint sokan gondolják, ha nem megy a csapatnak, az csak természetes, hogy a külföldit veszik elő. Előfordult, hogy alig tudtam lábra állni, de játszanom kellett, nyomták az injekciót, nem számított az egészség. Kőkemény világ ez. Éppen ezért óva intek minden fiatalt attól, hogy ész nélkül menjen ki, őszinte leszek, mint mindig, a fiatalok közül jelen pillanatban két játékost, Józsa Zsuzsit és a nyíregyházi Kapuvári Melindát tartom alkalmasnak arra, hogy kint is megállja a helyét."
A pénz nem minden, mondta. Nem meglepő, kevesebbért püföli a labdát idehaza, ám más irányba is elindult. Elkezdte képezni magát. Elvégzett egy számítógépes tanfolyamot, valamint sikeresen felvételizett az egyik főiskolára. A röplabda mellett tanulni kezdett hát, s bizony, ha minden jól megy, hamarosan a kezébe veheti a közgazdászdiplomát. Mindeközben természetesen ugyanolyan elánnal játszott, mint korábban - természetesen, mert szerinte az élsport ezt követeli meg. Mint mondja: "Lehet hobbiból is röplabdázni, focizni, kosarazni, bármilyen sportot űzni, csak akkor le kell menni a barátokkal a térre, be a csarnokba, jól elszórakozni, poénkodni, nem pedig egy első osztályú bajnokságban szerepelni. A profi, legyen akár negyvenhárom éves, akkor is a szívét-lelkét kiteszi az edzésen, a meccsen, készül rá lélekben, fizikailag egyaránt." ---- & ---- A