Ünneplés a sejkek között

"Nem mondom, hogy rosszul élnek… - kezdett az élménybeszámolóba a magyar kalapács, a Katar Sport Club játékosa, aki újdonsült, ideiglenes csapatával (hiszen ne feledjük: még egy szezont lehúz majd a japán Panasonic Panthers Oszakában) rögvest ünnepelhetett, hiszen megnyerte a Katari Kupát. - Három sejk tartja el a csapatot, akikkel szeretnek a helyiek együtt mutatkozni. A forróság hatalmas, de minden épület légkondicionált - így el lehet viselni az amúgy elviselhetetlent. A színvonal? Az olasz első osztályú bajnokság alsóháza csapatainak a szintjéhez tudnám hasonlítani, szóval gyengének semmiképpen sem nevezném, sőt. Többek között azzal a céllal érkeztem, hogy a kapcsolataim révén a későbbiekben a magyar játékosok ide igazolhassanak. Azonban hamar kiderült, ez mégsem lesz annyira egyszerű, mint gondoltam. Meglepődve tapasztaltam, milyen minőségű légiósok kaptak szerepet, elég csak Bernardi, Hernández vagy klubtársam, Dennis nevét említeni. A kubai klasszissal töltöm napjaim nagyobb részét, mi tagadás, nem unatkozunk."

Kántor a társakkal angolul kommunikál, hamar egy hullámhosszra került velük. A kupában mind a három meccsén győzött a KSC, köszönhetően többek között honfitársunknak, akit az elődöntő után a mérkőzés legjobbjának választottak. "Nagyon nehezen győztünk három egyre, a finálé ennél jóval simább volt. Háromezer ember ült a lelátókon, majd az utolsó labdamenetet követően kezdődhetett az ünneplés, amely helyi szokás szerint az addig a pálya felett egy hálóban elhelyezett lufik kieresztésével indult."

A klub három vezető sejkje a diadalt követően egy hét pihenőt adott két légiósának. Dennis barátunk "átugrott" Dubaiba (szegény…), míg Kántor Sándor Kaposvár felé vette az irányt. A hét végén azonban már indul is viszsza, ugyanis feltett szándéka, hogy a bajnokság rájátszásában újra lufik között fürödjön. Az öthetes kaland így válna teljessé.