Liszenko a semmiből robbant a köztudatba

Márpedig az 1983. október 9-én, Batajszkban született atléta a már említett viadalon mutatkozott be egy 53.93 méteres dobással. Az eredményre aligha kapta fel a fejét bárki is, hiszen a korosztályában is volt legalább húsz nála jobb szerte a világon. Egy évvel később már túlszárnyalta a 60 métert (61.65 méter Krasznodarban), majd 2003-ban 67.19 méterrel figyelmeztette a vetélytársakat: illik őt is komolyan venni. Az első nemzetközi versenyeit nyugodtan jellemezhetjük úgy, hogy értékes tapasztalatokat szerzett. A 22 éven aluliak bydgoszczi Európa-bajnokságán az ötödik helyen végzett, majd ezt a pozíciót csípte meg a dél-koreai universiadén is.

Ettől a női kalapácsvetés mezőnye nyilván nem rettent meg, de hősünk neve már az első ötven között szerepelt a felnőttek világranglistáján. Ki tudja, Liszenko mikor gondolt először Michaela Melinte 1999. augusztus 29-én, Rüdlingenben felállított 76.07 méteres eredményének megjavítására. Mert a román atléta rekordjához - bár az élmezőny átlaga rohamléptekkel fejlődött - senki sem tudott igazán közel kerülni. Az Athénban a csúcsra érő Olga Kuzenkova volt az egyetlen, aki 75 méter fölé jutott.

Liszenko tavaly már kiharcolta az olimpiai részvétel jogát, többek között a július 9-én, a kazanyi Znamenszkij-emlékversenyen elért 71.54 méteres eredményének köszönhetően. Az olimpiai selejtező azonban a végállomást jelentette a számára, nem jutott be a 12-es fináléba.
Ez az éve már álomszerűen alakult. Május 26-án kezdte kiváló sorozatát - Szocsiban 71.49 métert dobott, Tulában 70.91 métert ért el, Kazanyban pedig 71.24 méternél esett le a kalapácsa. Aztán minden előzmény nélkül sebességi fokozatot váltott, és június 29-én megjavította a felnőtt orosz csúcsot. Moszkvában 75.95 méterre volt jó, és ezt az eredményt megismételte néhány nappal később a nemzeti bajnokságon, Tulában is. Akkor saját bevallása szerint még nem foglakozott semmi mással, csak azzal, hogy nyerjen, és ezzel jogot szerezzen a helsinki világbajnokságon való indulásra.

Miután ez sikerült neki, jöhetett a jutalomjáték, július 15-én a moszkvai Vlagyimir Kuc-emlékverseny, amelyen igazán meggyőző sorozat végén tette fel az i-re a pontot. Öt érvényes kísérletéből az első kettővel 74 méter fölé jutott, majd harmadikra megjavította saját csúcsát (76.05 méter), és ezzel már csak két centiméterre volt Melinte hőn áhított eredményétől. Egy 75.81 méteres, és egy rontott dobás után utoljára aztán minden összejött neki. Az új típusú világranglistán mindössze a 17. helyen jegyzett Liszenko ezzel a helsinki világbajnokság legnagyobb esélyesévé lépett elő.

Csakhogy azt nem szabad elfelejtenünk, hogy a fiatal atléta még egyetlen jelentősebb külföldi viadalát sem nyerte meg, ebben az esztendőben pedig még csak odahaza versenyzett. No, nem mintha az egyébként jó formában lévő olimpiai bajnok, Olga Kuzenkova legyőzése önmagában nem lenne szenzációs teljesítmény. De ezzel együtt sem volna meglepő, ha a kissé rutintalan Liszenko nem tudná realizálni a közte és a mezőny többi tagja között papíron meglévő különbséget.