Armstrong szakaszt (is) nyert

Az 55.5 kilométeres saint-étienne-i időfutam során a versenyzőket a szokásoknak megfelelően az összetettbeli állás alapján, fordított sorrendben indították. Bodrogi Lászlóra viszonylag korán sor került. Időfutam-specialistánk sokáig a harmadik helyen állt, de amint várható volt, a végén indulók közül többen elé kerültek. A Crédit Agricole magyarja végül a 22. helyen zárt.

A nagyok közül elsőként Alekszandr Vinokurov indult útnak. A T-Mobile csapatát rövidesen elhagyó kazahnak elszámolnivalója volt csapatkapitányával, Jan Ullrichhal. A két erős ember folyamatos szópárbajt vívott az idei verseny során. Vino azt nehezményezte, hogy bár Ullrich nem ment úgy, mint az elvárható lett volna (magyarul nem nyert), ő mégsem kapott segítséget csapatától, neki is a németet kellett segítenie. Holott ő érzett volna elég erőt magában a győzelemhez. Nos, az időfutam során eljött a bizonyítás ideje, de a kazahnak esélye sem volt Ullrich ellen. Már az első ellenőrző ponton is hátrányban volt a némettel szemben, és ez a későbbiek folyamán egyre csak nőtt.

Hanem az összetett második helyén álló kerekes, Ivan Basso mindent egy lapra feltéve nyomult. A CSC kapitánya nem tartalékolt, nyomta a pedált, ahogy csak bírta. Így aztán 17 kilométert követően vezetett. Mindenki előtt. Még Armstrong is lassabb volt nála egy kissé, ám mindössze hét másodperccel. Ez pedig bőven belefért. A második ponton, 35 kilométerre a rajttól aztán helyreállt a világ rendje. Az amerikai szupersztár átvette a vezetést, Ullrich következett 19 másodpercre, aztán Basso.

Kérdéses volt, hogy a pöttyös trikót gyakorlatilag már megnyerő Mickael Rasmussen az összetettben is a harmadik helyen marad-e, vagy Ullrich megelőzi. Nos, utóbbiért a Rabobank dánja tett a legtöbbet. Előbb egy körforgalomban csúszott el, majd az esés következtében az azonmód kicserélt hátsó kereke vacakolt, hogy nem sokkal később ismét az árokban kössön ki egy túl gyorsan bevett kanyar következtében. Jött az újabb kerék-, majd kerékpárcsere, és a kínlódás a táv hátralévő részében. Ha nincs ez a kínos közjáték, aligha esik viszsza az összetett verseny hetedik helyére. De a sportban a "mi lett volna, ha" kezdetű mondatok értelmetlenek, Rasmussen a 77. helyen ért célba, Lance Armstronghoz képest 7:47 másodperces hátránnyal.

Ullrich nagyon igyekezett, hatalmas időt ment, ám ez csak arra volt elegendő, hogy az elégedetlenkedő Vinokurovnak befogja a száját. Igaz, a kazah azért harmadik lett - időközben Basso visszaesett az ötödik helyre a remekül finiselő csapattárs, Bobby Julich mögé. Íme, a másik "mi lett volna, ha" kezdetű kérdés, melynek befejezése: ha nincs Armstrong. De volt, és van, így a német az 1997-es sikere mellett öt második helyet könyvelhet el, plusz a tavalyi negyedik és - talán nem kiabáljuk el - az idei harmadik pozícióját.

Lance Armstrong pedig, amint megszokhattuk tőle, élete utolsó komoly szakaszán mindent kiadott magából, így elmondhatja, hogy szakaszgyőzelemmel búcsúzott a világ legnagyobb kerékpáros-körversenyétől. No meg a hetedik győzelmével. Hiszen az utolsó szakaszon már senki sem fogja elvenni tőle. A párizsi befutó az ünneplésé, legalábbis az amerikai és csapata, a Discovery Channel számára.A gyorsasági pontverseny: 1. (zöld trikóban) Thor Hushovd (norvég, Crédit Agricole) 175 pont, 2. O’Grady (ausztrál, Cofidis) 160, 3. McEwen (ausztrál, Davitamon-Lotto) 154, …60. Bodrogi László 24.

A hegyi pontverseny: 1. (pöttyös trikóban) Mickael Rasmussen (dán, Rabobank) 185, 2. Pereiro Sio (spanyol, Phonak) 155, 3. Armstrong 96, …73. Bodrogi László 3.

A csapatverseny: 1. T-Mobile (német) 245:07:38, 2. Discovery Channel (amerikai) 14:57 p h., 3. CSC (dán) 25:15 p h., 4. Crédit Agricole (francia)
55:24 p h. ---- Párizs, az örök végállomás
A Tour de France története tele van kacskaringókkal, hiszen a helyszínek időről időre változnak, mi több, a Francia körverseny néhány éve jó pénzért más országokba is ellátogat egy-egy szakasz erejéig. Ám egyvalami mindig biztos: a végállomás. Az 1903-as kezdettől napjainkig minden esetben
a Champs-Élysées volt a végállomás. Mi több, három alkalommal menet közben is bekukkantottak a kerekesek a fővárosba: 1951-ben Le Tréport-ból, 1976-ban és egy évvel később pedig Versailles-ból érkezett meg a karaván. Előbbi esetben még várt a bringásokra egy Dijón-Párizs utolsó menet, a hetvenes években viszont már nem mozdult a mezőny, hiszen az utolsó szakaszt a város utcáin rendezték az elejétől a végéig.

Nagy bajnokok utolsó napja
A Tour de France korábbi nagy bajnokai közül három mintegy kötelességének érezte, hogy legalább egyszer diadalmaskodjon az utolsó napon is. Az ötszörös győztesek közül elsőként Jacques Anquetil, 1964-ben emelhette magasba a kezét a záró napon. Ôt a sorban Eddy Merckx követte. A "Kannibál" ugyancsak rászolgált a becenevére. A mindig mindenkit támadó belga 1969-től három éven át uralta a befutót, és 1974-ben is móresre tanította az ellenfeleket a Diadalív árnyékában. Bernard Hinault-nak 1982-ben jött össze a párizsi diadal. Hanem attól kezdve Miguel Indurain és Lance Armstrong sem tulajdonított nagy jelentőséget az utolsó szakasznak. Ôk már nem sokat bajlódtak a mezőnybefutókkal, az ellenfeleket elintézték az időfutamok vagy a hegyi szakaszok során, a többi etapon pedig beértek a pelotonnal. ---- "Az utolsó szakasz előtt már jobban vagyok. Ugyan pokolian elfáradtam, de a tudat, hogy megint odaérek a párizsi befutóra, boldoggá tesz, feledteti a sok nehézséget. A szombati szakaszról nem nagyon tudok mit mondani. Nehéz volt, hiszen két harmadik kategóriásnak is beillő emelkedő volt benne. Az egyiket ráadásul nem is jelölték a szervezők. Persze nagyon nem ért váratlanul, hiszen pénteken végigmentünk a terepen, tudtam, mi vár rám.

Igaz, hogy Lance Armstrongék pezsgőznek majd vasárnap, de ez csak az ő környezetére vonatkozik. Nekünk még feladatunk lesz, hiszen Thor Hushovdot mindenképpen hozzá akarjuk segíteni a zöld trikóhoz. Ha már olyan régóta viseli, igazán megtarthatná. Nem kell hozzá semmi extrát nyújtanunk, de azért végig észnél kell lennünk. A kísérőkocsiban folyamatosan számolják majd az állást, vagyis minden pillanatban tudni fogjuk, hányadán állunk a pontokkal. Ezzel együtt szép lenne az ő szakaszsikerével befejezni a Tourt, még ha a győzelemért nyilván az ellenfelek is mindent megtesznek majd. No és Stuart O’Grady, valamint Robbie McEwen mellett többen pályáznak a dicsőségre.

Visszatérve a szombati időfutamra, láttam Rasmussen bukását a tévében. Azt gondolom, hogy a dán fiú egyszerűen nem bírta el azt a hatalmas nyomást, amely rá nehezedett. Mindkét bukása figyelmetlenségből adódott, elkerülhető lett volna." ----
A Corbeil-Essones és Párizs közötti 144.5 kilométeres záró szakasz során előkerülnek majd a pezsgőspoharak, Lance Armstrong a Champs-Élysées felé vezető úton hagyományosan koccintani szokott segítőivel, s mivel ez az utolsó alkalom, hogy ezt megtegye, aligha hagyja ki a kínálkozó lehetőséget. Ne irigyeljük tőle, alaposan megdolgozott érte!

A sárga trikóst az utolsó napon már nem illik támadni, minden vetélytárs tudja ezt jól. Hanem a sprinterek versenyében ádáz csata várható, hiszen a Crédit Agricole norvég menőjének, Thor Hushovdnak még csipkednie kell magát, ha meg akarja tartani zöld trikóját. Persze erre minden esélye megvan, mivel bőségesen elég, ha nagy vetélytársai, Stuart O’Grady és Robbie McEwen közelében marad. Ettől függetlenül a záró szakasz mindenképpen látványosnak ígérkezik, érdemes nyomon követni.

Tv: France2, 14.30 (élő); RAITRE, 15.30 (élő); Eurosport, 17.30 (felvételről). Internet: www.letour.com