Lengyel kárpótlást kapott

- Milyen tervekkel vágott neki az idei versenynek?
- Szerettem volna egy szakaszt nyerni a Mátrában, de ami fontosabb, a csapat elé azt a célt tűzték ki, hogy egyikünk az összetett versenyben dobogós helyezést érjen el - válaszolt a 32. Tour de Hongrie győztese, Lengyel Tamás -, nem volt meghatározva, kicsoda, lehetett volna Arany Gabi vagy Szekeres Csaba is, ez a verseny alakulásától függött.
- Tavaly Karcagon előkelő pozícióból kellett feladnia a versenyt, egy bukás során súlyos sérülést szenvedett. A háta megengedte, hogy etapsikerről álmodozzon?
- Sokat küszködtem vele, de mondhatom, mára tünetmentessé vált. A csigolya és az izom, amely megsérült a bukásnál, hidegebb időben szokott fájni egy kicsit, de a versenyzésben nem akadályoz.

- Minden a várakozásainak megfelelően alakult?
- Majdnem. A kecskeméti befutó előtt hibáztam, a legnagyobb ellenfelem, a szlovák Prazdnovsky akkor faképnél hagyott, szerencsére ezen végül nem múlt semmi. A síkon való ügetés amúgy sem az én műfajom, bár a mezőnyben tekertek az olimpiai bajnok pályamenők, és amikor kellett, velük is tartottam a lépést.

- Az edzője, Stubán Ferenc azt mondta, tartottak a sík szakaszoktól, ám végül sikerült minimális hátránnyal elérniük a Mátrát. Az első hegyi etap döntőnek ígérkezett, milyen taktikával álltak rajthoz?
- Megpróbáltunk olyan tempóval eltekerni a hegyekig, hogy az ellenfeleknek már az se essen jól. Az erőfeszítéseknek meg is lett az eredményük, az első emelkedőkön szétszakadt a mezőny, Mátraházára már csak tízen maradtunk elöl. A legmeredekebb szakaszon még Prazdnovsky vezetett, de aztán Szekeres Csabával kikerültük, és már csak azt hallottam, hogy egyre jobban kiabálnak a szurkolók, a szlovák fiú nem bírta tovább. Csaba sokat segített, talán jobb eredményt is elért volna azon a szakaszon, ha nem marad velem, de ő is tudta, hogy az összetett sikerhez együtt kell maradnunk.

- Az utolsó napnak negyvenöt másodperces hátránnyal futott neki. A reggeli rajtnál feszültnek látszott.
- Borzasztó ideges voltam, már ötkor felébredtem, nagyon izgultam, de ezzel nem voltam egyedül. Nálunk volt a sárga trikó, a csapatversenyben is vezettünk, tudtuk, hogy csak veszítenivalónk van a két sík szakaszon. A rajt előtt megbeszéltük, egyetlen szökési kísérletet sem engedünk, a szlovákok viszont folyamatosan támadtak.
- Köztük egykori klubtársa, a címvédő Remák Zoltán is…
- Zolival nagyon jóban vagyunk, de a verseny az más, ez volt a dolga. Kisebb lökdösődésektől eltekintve sportszerű volt a küzdelem, de az egész mezőnyben ilyen volt a hangulat, az olimpiai bajnok Bartko például az utolsó szakasz előtt odajött, és sok sikert kívánt, a befutónál pedig az elsők között gratulált.

- Kárpótolta ez a győzelem a tavalyi kínjaiért?
- Még az ideiekért is! Az év elején jó ideig azt hittem, én leszek a világbajnok, túlzásba vittem az edzéseket, és ez nagyon visszaütött. Márciustól ugyanis rengeteget voltam beteg, már attól tartottam, hiába készültem olyan nagy elánnal erre az évre.
- Egy szezont már szerepelt külföldön, nem vágyik vissza?
- Nem mondtam le arról, hogy egyszer egy külföldi profi csapatban szerepeljek. Ugyanakkor én még nem tettem le annyit az asztalra, hogy olyan helyre kerüljek, ahol megvalósíthatnám önmagam, meg itthon mindig jobban érzem magam, ezért sokkal jobban vágyom arra, hogy Magyarországon legyen egy jól működő kontinentális profi csapat, amelynek én is a tagja vagyok.

Büszke főnök
"A csapat tagjai egy emberként küzdöttek Tamás sikeréért, de közülük bárki állt volna ilyen kedvező pozícióban, ugyanúgy hajtottak volna érte - vélekedett Stubán Ferenc, a P-Nívó-Betonexpressz edző-menedzsere. - Kicsit tartottunk attól, hogy túl sok a sík szakasz, de Balatonföldvár és Kecskemét között számunkra kedvezően alakult egy szökés, akkor már sejtettem, hogy elérjük a célunkat. A mi együttesünk száz százalékig szponzori pénzekből működik, ezért nagyon fontos volt, hogy ezt a segítséget meg tudjuk szolgálni. Büszke vagyok a csapatomra!"

A LEGUTÓBBI GYÔZTESEK
2005 (700 km) Lengyel Tamás (magyar)
2004 (840 km) Remák Zoltán (szlovákiai)
2003 (780 km) Remák Zoltán
2002 (665 km) Vanik Zoltán (magyar)
2001 (584 km) Milos Rnjakovics (jugoszláv)
1998 (1078 km) Alekszandr Rotar (ukrán)
1997 (854 km) Bebtó Zoltán (magyar)
1996 (812 km) Andrej Tolomanov (ukrán)
1995 (1083 km) Szergej Ivanov (orosz)
1994 (1128 km) Wolfgang Kotzmann (osztrák) ---- T ---- &