Aranynégyes: fájó búcsú

Kammerer, Storcz, Vereckei és Horváth, kétszeres olimpiai bajnok kvartettünk 1000 méteren az előfutamből még továbbdöcögött csütörtökön a negyedik hellyel, a pénteki középfutamban azonban…

Nos, ők a kilencedik, utolsó helyen végeztek. Mintegy két bójasor, tíz másodperc lemaradással értek célba a nyolcadik négyes mögött, csaknem 23 másodperc lemaradással a győztes német egység "nyomában". Szinte küzdelem nélkül.

Az érthetően zaklatott versenyzőket hiába próbáltuk faggatni a stégnél, egyelőre nem kívánták kommentálni a történteket. Storcz Botond azért megeresztett egy örökbecsűt: "A rajtnál még egy vonalban voltunk, aztán lemaradtunk…"

Angyal Zoltán szövetségi kapitány is csak próbált magyarázatot találni a történtekre: "Nagyon sajnálom, méltatlan, hogy egy ilyen sikeregység így fejezze be nemzetközi szereplését. Nem hiszem, hogy ennek a csapatnak ilyen eredményekkel a továbbiakban létjogosultsága lenne."

A péntek délelőtti 1000-es középdöntőkben szerencsére ez az egyetlen sokk érte a továbbra is rendíthetetlen magyar szurkolótábort. Benkő Zoltán Nathan Baggaleytől alig lemaradva, második helyen jutott a futamából a mai finéléba. A négy középdöntő győztesei: a norvég Larsen, az új-zélandi Fouhy, a kanadai Van Koeverden (egyszersmind ők az athéni olimpia dobogósai), no meg az 500-as olimpiai ezüstérmes, az ausztrál Baggaley. Nem akármilyen névsor! Hatalmas siker lenne, ha Benkő a 2003-as gainesville-i 12. helye után Zágrábban az első hatban végezne.

Férfi kajak párosaink, 1000 méteren a Kökény, Kucsera a második, délután pedig 500-on a Kammerer, Kucsera páros az első helyen végzett, és szintén készülődhet a döntőre, akárcsak a futamgyőztes Joób, Bozsik, Kovács, Sarudi kenu négyes 500 méteren.

Olimpiai bronzérmes kenusunk, Vajda Attila is előkelő ellenfelekkel küzdhetett a futamában 1000 méteren. A három hajó, a cseh Martin Doktor, a spanyol David Cal és Vajda messze elszakadt a többiektől, s lévén, hogy az első három jutott a fináléba, kényelmesen becsónakázhattak volna a célba, ehelyett öldöklő hajrában megvívtak egymással. Vajda nyert.

"Nem tudom, miért hajráztam, tartogathattam volna az erőmet a délutáni ötszázas futamra. Százötvennel a cél előtt még mindig nem kezdtem finiselni, döntögettem, meginduljak vagy ne induljak, aztán mégis nekivágtam" - mondta a szegedi versenyző, aki a hajrá ellenére nem fáradt el. Délután a rövidebb távon is döntőbe jutott második helyével.

A nőknél K-1 500-on az idei Eb-ezüstérmes Viski Erzsébet meggyőző futamgyőzelemmel jutott a fináléba, Vereckei Ákos viszont nem versenyzett csúcsformában. A rajtnál mintha beragadt volna, a hajrában meg görcsössé vált. "Eléggé megviselt a délelőtti kudarc, már most kijelenthetem, hogy nem szeretnék többé a négyesben szerepelni. Emiatt nem tudtam az egyesre összpontosítani, nem volt meg a megszokott ritmusom." Vereckei futamában a harmadik helyen ért célba, az első kettő jutott a fináléba, meg a négy futam legjobb harmadikja. Nos, Vereckeié lett a legjobb harmadik idő, úgyhogy mégis besurrant a döntőbe. A vasárnapi döntőig, reméljük, összeszedi magát.

Summa summárum: valamennyi magyar egység döntőbe jutott 1000 és 500 méteren - a két férfi kajak négyes kivételével. ---- Feszült újságírók
Péntekre azért elkészült a sajtó képviselőinek munkahelye is Zágrábban. Az eredményeket is egyre kisebb késéssel adják ki. Igaz, az óriáskivetítőt a tó túloldalán helyezték el, így csakis távcsővel (lenne) követhető. Az újságírók és tévések helyét a tribünön egy "Vigyázat, magasfeszültség!" feliratú szalaggal kerítették körül improvizatív jelleggel. Az igaz, hogy az akadozó szervezés miatt kicsit feszültek a média képviselői, de ez azért mégiscsak túlzás…

Hajrá, magyarok!
Nagy Antónia, Almási Péter, Győri Tibor, Buday Attila és Tamás. Hogy kik ezek az ismeretlen magyar versenyzők? Nos, ők történetesen Szerbia-Montenegró, Nagy-Britannia, Szlovákia és Kanada színeiben álltak rajthoz. Igazi kajak-kenu nemzet a magyar. Világszerte.

Horvát bánat
Az előfutamból egy hazai reménység sem jutott a döntőbe. Kajak egyes 500-on az idei Eb-ezüstérmes Stjepan Janic, a mi Janics Natasánk bátyja negyedik lett futamában és kiesett, a Stjepan Janic, Mico Janic duó 1000-en is búcsút intett a további küzdelmeknek, akárcsak a kenus Nikica Ljubek. Eddig sem rohamozták meg a horvát nézők a Jarun lelátóit, valószínű, hogy a hétvégén sem lesz másképp… ---- A nemzetközi szövetség (ICF) elnöke, Ulrich Feldhoff a megnyitóünnepségen elégedettségét fejezte ki, hiszen a világbajnokságon rekordszámú, 78 ország 717 versenyzője vesz részt. Az érem másik oldala: ezáltal meglehetősen felhigult a mezőny. Világversenyeken mindig feltűnik egy újabb közönségkedvenc, volt már Eddie, a sas síugrásban, Eric, az angolna úszásban, Trevor, a teknős atlétikában. Zágrábban is vastapssal ünnepelte a közönség a dél-afrikai Michael Ngwenját, aki a kenusok 500 méteres előfutamában alig 46 másodperc lemaradással evickélt a célba. A "csúcstartó" azonban mégsem ő, hanem Ricciarda Corallo, aki K-1 1000-es előfutamában küzdött nagyot - a hajóban maradásért. A futamgyőztes kanadai Furneaux ideje: 4:04.78, Corallóé: 5:33.08, vagyis 1000 méteren másfél perc lemaradás. Ha rosszmájúak akarnánk lenni, máris kitalálhatnánk, hogy ő Corallo, a Sao Tomé és Principe-i korall (a virágállatok csakugyan nem túl fürgék), de ezeknek az országoknak egyelőre tényleg csak a részvétel fontos. ---- Az ötszázas négyes után, az olimpiai bajnok ezres kvartettünk is - ne szépítsük - leégett Zágrábban. Már régóta sejtettük, hogy valami nem stimmel az egységgel. Lehet, hogy éppen az egység hiányzik. Poznanban is - képzavarral élve - döcögött a szekér, de ott legalább döntőbe jutottak, s bár a hatodik helyet sem teszik ki bizonyára az ablakba, az még elment. Ôk sem gépek. Mára azonban már világos lett, ez a gép - ki tudja, mi miatt? - már nem működik, nem működhet tovább jól. A csalódott versenyzők nem szívesen nyilatkoztak, a rangidős Horváth Gábor is csak utólag tett célzást arra, hogy miután elúszni látszottak a remények, szándékosan "fogták viszsza" a hajót, annak érdekében, hogy az ötszázas döntők során egyesben és párosban induló Vereckei, illetve Kammerer pihenten állhasson rajthoz, mivel így a négyes elkerülte az ugyancsak fárasztó és (felesleges) B-döntőt. Más kérdés, hogy - akárcsak Poznanban - állítólag négyük közül egyvalaki fizikailag felkészületlenül ült hajóba. Becsületükre legyen mondva, mégsem dobták oda "a vétkest" koncnak.
Legalább ebben megvolt közöttük az egység.